A tubát a másik irányból kell fújni! (klikk a képre)

Ha már így alakult, akkor gyorsan összehoztunk egy közös zenekart és elnyomtuk az LGT Embertelen dal című szerzeményét. Volt abban a gitár és billentyűszóló mellett trombita és harsona szóló. Persze a siker sem maradhatott el, az akkor jelen lévő mind a 12 ember tapsolt

Kissé olyan érzésünk volt, mint Emir Kusturica Macskajaj című filmjében, már csak az kellett volna, hogy a fúvósokat felkötjük egy fa törzsére és onnan nyomják. Ez persze nem az ő kritikájuk, csupán a helyzet spontán mivolta és komikuma hozta ki belőlünk ezt az ötletet

A közös produkció után fél órával már tele volt a Buffalo és mi is belevágtunk a koncert közepébe. Ezúttal sem maradhatott el a szülinapi köszöntés, azonban most nem volt tortadobálás, mint pár hónappal korábban.

Bandi pedig – mivel otthon felejtette a slide gyűrűjét – bemutatta, milyen ügyesen tudja mindezt helyettesíteni egy sörösüveggel. Javasoltuk is neki, hogy fejlessze tökélyre ezen tudását, mert látványosabb és gyakorlás közben vehet nekünk sört, hogy legyen elég üveg a próbákon…

Két új zenét is tanultunk erre az alkalomra: Ágnes Vanilla – Titkaid; Tóth Gabi – Elég volt. Komoly tetszést aratott mindkettő, így ezután már ezeket is hallhatjátok tőlünk.

Ehhez mindösszesen annyit kell tennetek, hogy az FB-n létrehozott koncert eseményre bejelentkeztek. Mi pedig szombat délután véletlenszerűen rábökünk a listából két névre, amit a Facebookon közzé teszünk. A két szerencsés pedig ingyen jöhet a Buffaloba a First koncertre. Szóval jöhetnek a bejelentkezések, ide kattintva!

Félreértés ne essék, nem volt farsang március 24-én, és a húsvétot sem hoztuk előre. Egyszerűen összekötöttünk egy szülinapi köszöntést két nyuszilány megjelenésével.

Nyuszi ül a First koncerten (klikk a képre még több képért)

Az egész úgy kezdődött, hogy megtudtuk, kedvenc pultosunknak, Farsang Zolinak szülinapja van. Nofene, akkor egyértelmű, hogy felköszöntjük. Már csak azt kellett kitalálni, hogyan rángassuk ki a munka frontjából.

Ez nem volt egyszerű, mert ha Zoli dolgozik, akkor azt nagy átéléssel teszi.  De végül sikerült, és kapott ezért cserébe egy jóféle Tankcsapda nótát, amit igazából végig sem hallgatott a színpadon, mert hívta vissza a kötelesség. Ha pedig a vendég torka száraz, akkor adni kell neki öblítőszert, különben morcos lesz!

Na de hogyan kerültek ide a nyulak? Egyszerű: jegyet vettek és bejöttek. A két lány mulatni jött és éppen volt náluk nyuszifül, amit felvettek. Jól néztek ki benne nem mondom, bár nagyobb röhögést inkább az váltott ki, amikor a srácok elkérték tőlük a füleket és fel is próbálták…ezt bővebben nem kommentálnám, a képek magukért beszélnek a galériában

És persze megint előkerültek a törött/szakadt squash ütők, amik egy bizonyos “nyomás” után tökéletesen alkalmasak arra, hogy Bandinak besegítsenek vele a gitárszólóknál. Ezzel sem volt semmi probléma, simán hallottuk a 2. és 3. gitárszólamot a háttérben.

Nagyjából ilyen volt az alaphangulat (klikk a képre)

Adott volt hát a feladat, énekesnő nélkül kell végignyomi a koncertet a vidéki fellegvárban. És mivel nem először jártunk már így, tudtuk, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is megcsináljuk.

Már a koncert elején azon agyaltam, hogyan osszam be a számokat, hiszen most a női énekeket is nekem kellett prezentálnom, és mivel némelyik elég magas, így észnél kellett lenni. Az évek és a rutin aztán segített, így sikerült előadni – nem túl nőies hangon az igaz – a Zanzibárokat, de a Kockahasnál azért már volt röhögés is rendesen.

A zenekarból Feldmann Tibi is beteg volt, billentyűsünk végig lázasan nyomta a fekete és a fehér billentyűket. De ezt nem lehetett észrevenni, mert Pici “der profi”.

Volt szülinapos köszöntés is természetesen. Olyan személy állt velünk színpadra, aki hosszú évek óta jár First koncertekre. Nevezett Krucsó László kivételesen nem a megszokott szülinapi köszöntőzenét kapta, mert nem volt ott Enikő, és nem tudtuk a szöveget. Arra már nem emlékszem, hogy mivel köszöntöttük fel, de az biztos, hogy együtt énekeltünk a színpadon (Update: a Facebookon hozzászóltak és megtudtam, hogy a Pálinka dalt kapta. Minő meglepő

Szóval egy szónak is száz a vége, köszi azoknak a nagy bulit akik ott voltak február 18-án. És nem feledni: március 24-én újra kezdődik a rákkenroll a Buffaloban! A Facebookon ide kattintva tudtok bejelentkezni

Melega Csanád Flórián édeasapja születésnapján, január 24-én jött a világra 3750 grammal és 50 cm – rel. A baba is és az anyuka is remek egészségnek örvendenek!

Újabb zenész baba a csapatban - Melega Csanád Flórián

Kívánunk hát sok – sok örömet, boldogságot és egészséget a családnak – na és persze rengeteg kiváló zenét!

Edzés után vidáman (klikk a képre)

Az aprópó pedig nem volt más, mint a női vízilabda válogatott szentesi edzőtáborozásának lezárása egy őrületes bulival. A dolog korántsem ígérkezett olyan egyszerűnek, mint ahogy az egy megszokott First koncerten lenne, hiszen a pólós lányok, még a koncert napján is kőkeményen edzettek.

A feladat tehát adott volt: felrázni minden egyes, az edzéstől és a kajától kimerülten ücsörgő résztvevőt. Ez talán lehetetlen küldetés lenne, ám sem a Buffalo, sem a First (a kettő együtt meg pláne) nem arról híres, hogy ne tudna a semmiből is hatalmas ereszd-el a hajamat csinálni. Az elején persze azok merészkedtek előre a tánctéren, akik kevésbé voltak “leharcolt” állapotban, vagy mert nem is az edzőtáborból illetve a záró vacsoráról érkeztek, hanem csak bekukkantottak egy kis hétközi mókára. Ám idővel azok is kedvet kaptak a “denszeléshez”, akik a koncert elején ülve gyűjtögették az energiát.

Összességében egy kellemes hangulatú bulit nyomtunk le a szokatlan időpont ellenére, úgyhogy nincs más hátra mint előre: várjuk a következő szentesi fellépést, veletek!

Jelen volt a Mikuláslány (klikk a képre)

Adott egy szentesi krimó. Adott egy mindig remek és bulira kiéhezett közönség. S adott egy, az ottani vendégek által igen kedvelt zenekar. Adjunk hozzá némi italmennyiséget, pár igazán jó dalt, és egy kis Télapó feelinget – igen, megkapjuk a decemberi, fergeteges First bulit a Buffaloban!

Nekünk zenekar tagoknak teljesen magától értetődő, hogy mindig hihetetlen banzáj van Szentesen. Évek óta úgy megyünk játszani a Buffaloba, hogy valami páratlanul ‘bugis’ lábú, elmondhatatlanul nagy buli kedvű társaság gyűlik össze kortól, nemtől, és ilyen – olyan hovatartozástól függetlenül. Azzal is tisztában voltunk, hogy az év utolsó hétvégi (ezután még volt egy csütörtöki Buffalos buli amiről ITT olvashatsz) First megmozdulása lesz ez, s így decemberben azért igen csak megnő az emberek étvágya egy jó fajta élőzenés(!) összejövetelre. Nem is csalódtunk.

Volt itt megint minden, ami szemnek, s szájnak ingere: formás Mikulás lányok és kockahasú Télapó pasik, Ludas Matyi imitátorok (nem bántásképp, de a kalap egy az egyben onnan lett szerintem nyúlva), no és ami személy szerint az én lelkemet és szívemet melengette még, rengeteg “kolléga”. Ahogy az a képeken is látszik, megannyi léggitáros és valódi squashütő húrokat tépő “szintén zenész” került elő erre az alkalomra. Velük egy külön műsort is lenyomtunk a színpadon, a színpad előtt, és az asztalon is. Egy pillanatra igazi gitárpárbajban éreztem magam, de azért a srácoknak üzenem, az ilyen felállású bulikat ismételhetnénk, mert remek volt!

Na és persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy énekesnőknek, Enikőnek pár nappal korábban volt a születésnapja. És ahogy ez Szentesen szokás, az asztalon táncolva hallgatta meg a köszöntőzenét

Egyelőre fogalmam sincs, mikor lesz újból koncert Szentesen, de egy biztos: ha a buli minőségében folytatódik ez a tendencia, akkor mindannyian nagyon várjuk már!

Eközben a Buffaloban... (klikk a képre)

Na persze ez azon is múlott, hogy máshova nem tudtunk menni, de ettől függetlenül tény, hogy messze földön híres megabulikba csöppenünk Szentesen.

Nem volt ez másként november 19-én sem. A nagyérdemű most is gyorsan belelendült a táncba és a koncert végéig abba sem hagyta. Az ünneplés sem maradhatott el természetesen, ahogy az illik, zeneszóval köszöntöttük mindenki kedvenc pultosát, Böbét neve napján.

Érdemes még megjegyezni, hogy gitárosunk, Bandi új oldaláról mutatkozott be ezen az estén: énekelt. A szünetben mondta, hogy játsszuk el az EDDA Kör című számát, és akkor a refrénbe beszáll. Nagy derültség volt a zenekaron belül az első hangok hallatán, de a végére egészen belejött. De azért van még mit pótolnia!

Nem feledni, december 3-án újra megszálljuk Szentest!

Táncoltok lent és fent (klikk a képre)

Írom mindezt azért, mert az október koncert is igencsak emlékezetesre sikerült.

Kezdődött azzal, hogy győzött a Fradi az Újpest ellen. Ez minket, zenészeket különösebben nem érdekelt, de már a koncert elején feltűnt a rengeteg zöld-fehér mezt és sálat viselő egyén. Akik aztán énekelték a Fradi indulókat rendületlenül. Egészségükre.

A koncert egyébiránt úgy telt, ahogy az lenni szokott ha Szentesen vagyunk. Az elejétől a végéig őrjöngés, asztaltánc, éneklés, tapsolás. Mi pontosan így szeretjük, ezért már várjuk november 19-et, amikor ismét belevágunk a zenébe. Várunk benneteket!

Jelentkezz be a Facebookon ide kattintva. És oszd is tovább az FB-n, hogy minél többen értesüljenek róla.

A szokásosnál valamivel később kezdtünk, hiszen Bandi a Hagyaték Örökség zenekarral játszott kora este, ahonnan Andor szállította Szentesre. A szállítást szó szerint kell érteni, hogy hiszen gitárosunk előző nap focizott és kificamította a bokáját. Így két mankóval bicegett be a Buffaloba. Ennek egy hátránya volt, hogy a koncerten végig nehezére esett a pedálokat taposni, de ezt csak szakavatott szemek vették észre, ügyesen megoldotta a helyzetet.

Szokás szerint a lányok kezdték a táncot (klikk a képre)

Az este énekesnőnk, Enikő köszöntésével kezdődött, hiszen névnapját ünnepelte. A pezsgő után pedig belecsaptunk. Most is a lányok voltak bátrabbak, 2-3 szám után ők kezdték meg a táncot – ezen már meg sem lepődök.

Ahogy az már lenni szokott, most is volt szülinaposunk, mindjárt kettő is. Először Tibrik Dórát köszöntöttük. Az ünnepelt kapott egy tortát is, aminek a tűzijátéka kis híján kiégette a szemem, ráadásul miután letették Bandi gitáralapjára, ő azonnal fel akarta falni – zene közben. (Erről fotó is van). Végül azonban nem gitárosunk lett a torta végzete: a szülinapi köszöntőzene után egyszer csak egy darab rózsaszín valami landolt a kezemen. Meglepődve néztem, hogy a fenébe került az oda és egyáltalán mi a fene az, amikor egy fiatalember felállt a színpadra, szembefordult a közönséggel, és kezében tartva a torta maradékát azt egy határozott mozdulattal behajította a tömegbe. Ekkor vettem észre, hogy odalent már javában zajlott a tortacsata. Egészségükre váljék!

Másodjára Bihari Juditot hívtuk a színpadra, akinek barátnői a Magna Cum Laude Pálinka dalát kérték. Természetesen eljátszottuk neki és a refrént közösen énekeltem a boldog ünnepelttel. Isten éltesse mindkét szülinapost!

Egyébként ezen az estén debütált két újonnan tanult dal is koncert körülmények között: A Hyperchild: Wonderfoul life és Péterffy Bori: Hajolj bele című remeke sikert aratott, így továbbra is játszani fogjuk, ahogy a két Quimby nóta is (Ajjajjaj; Most múlik pontosan) kezd most már minőségileg összeállni, így bátran játsszuk majd. A részletes számlistát egyébként itt találjátok.

Találkozunk október 22-én!