Igazából mi magunk sem nagyon hittük el a dolgot. Jó pár héttel a koncert előtt hosszas egyeztetés után vállaltuk el a fellépést. Annyit tudtunk, hogy autóverseny és egyéb nyalánkságok lesznek, az esti programot kell kicsit megpörgetni amúgy koncertileg. A hang és fénycucc helyben van stb, stb.

Aztán megérkeztünk a turnébusszal, és gyakorlatilag sokkot kaptunk. Ilyet még egyikünk sem látott, és álmodni sem mertünk volna arról, hogy egy hasonlóan exkluzív helyen koncertezhetünk. De hogy eláruljuk végre: egy Zsámbék melletti, dombok közé elrejtett szovjet tankos egység laktanyájában volt a buli, azon belül is egy hosszú évek óta üresen álló tank hangárban. Döbbenetes. A szocialista építőipar remekművei minden felé: vas és beton. Az épületek összedőlve, mindenhol veszélyt jelző táblák, és ember nagyságú gaz.

Kora este futottunk be, akkor a versenyzők még kint voltak a terepen. Gyors ismerkedés – és szörnyülködés – a környékkel, és kipakolás. A tankhangár belsejében már rotyogott a jóféle, Mari mama által készített pörkölt, ami arra várt, hogy elpusztítsuk. Jelentjük, el is pusztult. Az egyik nagy fejtörést a hangár falán tátongó lyuk okozta: állítólag az utolsó egység ezen keresztül ment haza. Hogy ez igaz vagy sem, a fene se tudja, de hihetőnek tűnik a sztori.

A koncerten nem sokan maradtak, hisz a versenyzők többsége behullott a fáradtságtól. Az a maroknyi ember viszont eszement nagyot örjöngött. Volt ott kérem minden: a rádiós kollegina – aki az egész versenyt közvetítette – beállt énekelni, majd a technikusról is kiderült, hogy “civilben” zenész, így ő is mikrofont ragadott, leváltva Krisztiánt – aki közben Andort helyettesítette a dob mögött. Szóval nagy kavalkád lett pár perc alatt. Már jóval elmúlt éjfél, mire nagy nehezen leengedtek minket a fóliáról – mivel színpad nem volt.

Egy dolog biztos: ha lesz következő 3 tusa, és hívnak, azonnal megyünk. Szovjet laktanya ide vagy oda…

Tags: 3tusa, autóverseny, koncert, zsámbék