Lassan nem lesz olyan alkalom Szentesen a Buffaloban, amikor ünneplés nélkül kezdenénk bele egy buliba. Mondjuk előfordul ez egy 7 fős bandában. Így hát kaptunk is az alkalmon és a köszöntés útjára léptünk Lilla névnapja alkalmából. Ennek most sem vetett gátat az az aprócska baki, hogy immár az ajándék pia is szokásosan otthon maradt. A lényeg: ettünk, ittunk, örömködtünk és nem keveset zenéltünk is. Az első meglepetésünk az volt, hogy a zenekar egyik barátja, Breznyik Cucu kellő lelkesedéssel és almapálinkával felvértezve úgy gondolta, áttaxizik utánunk Szentesre. Megérkezése után a finom nedűt pedig osztotta is rendesen örömünkre. tovább…

A szomszédos Csongrád megyében, Szentesen játszottunk ismét, az ottani törzshelyünknek számító krimóban. Az arányokat tekintve az utolsó pár buliból mindössze egy, talán kettő maradt el a giga – mega össznépi  ereszd el a hajam kategóriától, ami igen csak kellemes a zenekar számára. Tehát a szokásos nagy megmozdulást vártuk erre az estére is, ám az indulás is lassan hasonló lesz minden ilyen eseménynél: Zolinak ismét meló volt 21 óráig, így csak később vágott neki a kilométereknek Andor “szekerén”. A kisbusszal fél 9 körül indultunk, ám a lakott területen kívüli meglepetés nem maradhatott el. Történt ugyanis, hogy iszonyatosan nagy köd volt két település között, olyannyira, hogy volt mikor 1 teljes aszfaltcsíkot sem láttunk, melyre rásegített a párától elhomályosult szélvédő is, amin – mint ahogy Tóth “Gyula” és Krisztián megjegyezte – két kisebb fenék alakú résen pislogtunk ki a mindent elnyelő tejfölre.

tovább…