Utoljára 3 éve voltunk Mezőberényben, a Petőfi gimiben, ahonnan igen jó emlékeink vannak. Ezért már igencsak vártuk a csütörtök estét, hogy a kollégium kissé zengő-bongó aulájába bepakoljunk és zenéljünk.

Csajos metálvillák (klikk a képre)

Kicsit tartottunk attól, hogy a 18 órai kezdés korai, még túl világos lesz, így a fiatalok nem nagyon akarnak majd táncolni. Na, ez a félelmünk már az első számnál megdőlt, mert két bátor leányzó ropta rendesen.

Gyorsan felpörgött a hangulat, a fenti szintekről lejöttek a lányok. Ahogy az lenni szokott, a fiúk kissé bátortalanul álldogáltak oldalt, de a Kockahas című számra a csajok néhányukat berángatták a tánctérre és kezdetét vette az őrjöngés.

A számkérés az elején még ment, aztán a fiatalok inkább ránk bízták, mit játszunk. Ezért megszavaztattam a zenéket, ők pedig választottak. Persze ennek az lett a vége, hogy az összes megemlített számot el kellett játszani, de bánta a fene, a lényeg a jó hangulat ugyebár.

Azt pedig ismét megtudtuk, hogy a tinilányoknál senki nem sikít áthatóbban és élesebben. Így a berényiek ismét átmentek a sikítópróbán. Köszi nektek a pörgős hétközi koncertet, és reméljük, nem kell újra éveket várni hogy elmehessünk hozzátok zenélni.