Írásos emlékek vannak arról, hogy 1976. január 24-én, az esti órákban megszülettem, bár én ezeket nem tudom megerősíteni. Tudatom csak később bontakozott ki.
Már az óvodában bizonyos volt, hogy zenét fogok tanulni. Az életre való felkészítésemet az orosházi 3. sz. Általános Iskola Ének-zene tagozatán kezdték el. Ide jártam egészen nyolcadikos koromig, és amit a zenéről tudok, annak alapjait itt kaptam meg.
Emellett természetesen beírattak őseim a zeneiskolába. A furulya volt az első hangszerem, és be kell vallanom, a mai napig nagyon szeretem, és játszom rajta! A következő állomás a tenorkürt volt. Ezen a hangszeren játszom 1983 óta. Emellett volt egy év kitérő harsonára, de az annyira nem nyűgözött le. Ma azért már ez is másképp van.
A zeneiskolából kerültem be az Úttörő zenekarba, még valamikor 1986 őszén, ahol elkezdődött zenekari pályafutásom. ’89-ben összevonták a kis zenekart az Orosházi Fúvószenekari Egyesülettel (OFZE), így annak lettem tagja. Itt zenélek egészen a mai napig, ez a szívem csücske. Közben három évet játszottam tubán, ami nagyon jól jött, de egy ideje ismét a baritonsort erősítem. Néha, ha úgy hozza sors, akkor “hátra” megyek, és beállok az ütősök közé dobolni. Mindeközben lehúztam három évet a makói fúvósokkal is, ami szakmailag rengeteget adott nekem, ezt kiválóan tudom itthon kamatoztatni.

A könnyűzenei barangolás jóval később kezdődött. Bár a családban az ünnepeken (húsvét, eljegyzés, esküvő, évfordulók) mindig előadtunk valamilyen zenés műsort, ez még csak kisebb tapogatódzás volt.
Az áttörés a seregben következett be! 1994-ben bevonultam az Orosházi Határőrséghez. Itt akkor már működött a BMX nevű formáció, amit sorállományú katonák alkottak. Ide kerültem be énekesnek. Az ott eltöltött egy év mindent eldöntött: jó gárda jött össze, mind fiatalok voltunk, és imádtunk zenélni. Nagyon sok fellépésben, koncertben, és bizony hosszú éjszakákon átnyúló vendéglátózásban volt részünk. Jártuk az országot, Ki? – Mit? – Tud?-ot nyertünk, és sok embert ismertünk meg. Itt aztán megtanultuk a szakma csínját-bínját.

A leszerelés után, 1995 nyarán keresett meg Leszkó Robi, hogy próbáljam ki magam a Charlotte de Harlotte zenekarban. Kipróbáltam. És ott is ragadtam.
Közben alakult egy új banda a városban: a Spontán zenekar. Ide nagyon régi komám, Kovács Peti hívott, akivel már az idők kezdete óta együtt járunk a fúvószenekarba. Ez igazából jó kis buli volt. Szalagavatókon, ballagásokon zenélgettünk, és rengeteget nevettünk.
Amúgy Feldmann Pici is régi kollega, mivel Ő is fúvószenekari tag. Basszerosunk, Albert Zoli mellesleg az unokabátyám. Mindketten tagjai voltak a BMX zenekarnak a seregben. Hát kérem, kicsi a világ.
A legfontosabb viszont a most futó FIRST.