Már korábban is szó volt róla, de most már biztos: Szentesen időnként felüti fejét a tífusz. Ennek az a fajtája ismert ott, ami csak időlegesen betegít, és úgy éjfél körül elmúlik.

Írjuk ezt annak kapcsán, hogy az április 25-i koncerten hasonló tüneteket mutatott a nagyérdemű publik’. Az utolsó két ottani zörgés baromi nagyra sikeredett, ezért joggal vártuk a három a magyar igazság beteljesedését. Ez be is jött, de nem pont úgy, ahogy elterveztük. Szépen megérkeztünk 21 órakor a Buffaloba, ám írd és mondd, két ember volt a klubban. Ráadásul 10 perc után ők is elmentek. Ennek ellenére bepakoltunk, és azon poénkodtunk, hogy fizetett próbánk még úgysem volt, most ezt is bepótoljuk. Aztán nagy nehezen befutott kb. 10 ember, így 22.30-kor nekikezdtünk. A családias hangulatra tekintettel egyfajta kívánságkosár koncertet hirdettünk. Ennek lényege, hogy az általunk játszott számok listáját kiadtuk a közönségnek, és ők választottak. Így fordult elő, hogy jelentős műfaji kavalkád alakult ki, amin mindenki jót derült.

Aztán ahogy a tífusz elmúlt, úgy éjfél körül megérkeztek az emberek. Hirtelen tele lett a Buffalo, megint nehéz volt megmozdulni is, ám pont ez a lényeg.
A forgatókönyv innentől pedig a szokásos: asztalon táncolás, közös éneklés, és hatalmas őrjöngés. Az is megesett, hogy Krisztián az utcáról énekelt – mire jó egy URH-s mikrofon – miközben az ajtónálló bőszen kínálgatta finom “Sétáló János” italával. (Természetesen elfogadta, és kortyolgatta is a nemes nedűt).

A beszámoló végén nincs semmiféle konklúzió, nézzétek a képeket.