A helyszín a szentesi erőd, a Buffalo.  Nagyon hosszú idő után az első olyan indulás, amikor csak bő 10 perces késéssel vágtunk bele az éjszakába. Ráadásul azzal a tudattal, hogy Zolinak most nem lesz másnap meló. Neki nem. Ebben a körben nekem jutott kb. 2 és fél óra alvás, Krisztiánnak meg kb. 3. De jelentjük, mindketten munka miatt – én mint frissen végzett Superman – ugrottunk  ki ilyen korán az ágyból. Túléltük, de hogyan? Erre a kérdésre is választ kaphatunk talán…

tovább…

Szokásos Buffalo kirándulásunk lassan ugyanazokat a mozzanatokat hozza: késés a megbeszélt induláshoz képest; ajándékok otthon hagyása; ráérős pakolászás a helyszínen; evés – ivás (természetesen mértékkel); langyos kezdés utáni fergeteges buli; álmoskás összecsomagolás és hazaút. No meg persze Zozi vasárnapi melója, amibe néha már tényleg egyből a First buli után esik be. Van ami azonban sosem volt még ugyanaz egyetlen alkalommal sem: a cucc bepakolt állapotban kétszer ugyanúgy még nem volt bent Tóth Uram “teknőjében”… tovább…

Lassan nem lesz olyan alkalom Szentesen a Buffaloban, amikor ünneplés nélkül kezdenénk bele egy buliba. Mondjuk előfordul ez egy 7 fős bandában. Így hát kaptunk is az alkalmon és a köszöntés útjára léptünk Lilla névnapja alkalmából. Ennek most sem vetett gátat az az aprócska baki, hogy immár az ajándék pia is szokásosan otthon maradt. A lényeg: ettünk, ittunk, örömködtünk és nem keveset zenéltünk is. Az első meglepetésünk az volt, hogy a zenekar egyik barátja, Breznyik Cucu kellő lelkesedéssel és almapálinkával felvértezve úgy gondolta, áttaxizik utánunk Szentesre. Megérkezése után a finom nedűt pedig osztotta is rendesen örömünkre. tovább…

A szomszédos Csongrád megyében, Szentesen játszottunk ismét, az ottani törzshelyünknek számító krimóban. Az arányokat tekintve az utolsó pár buliból mindössze egy, talán kettő maradt el a giga – mega össznépi  ereszd el a hajam kategóriától, ami igen csak kellemes a zenekar számára. Tehát a szokásos nagy megmozdulást vártuk erre az estére is, ám az indulás is lassan hasonló lesz minden ilyen eseménynél: Zolinak ismét meló volt 21 óráig, így csak később vágott neki a kilométereknek Andor “szekerén”. A kisbusszal fél 9 körül indultunk, ám a lakott területen kívüli meglepetés nem maradhatott el. Történt ugyanis, hogy iszonyatosan nagy köd volt két település között, olyannyira, hogy volt mikor 1 teljes aszfaltcsíkot sem láttunk, melyre rásegített a párától elhomályosult szélvédő is, amin – mint ahogy Tóth “Gyula” és Krisztián megjegyezte – két kisebb fenék alakú résen pislogtunk ki a mindent elnyelő tejfölre.

tovább…

Idén utoljára indultunk útnak december 12 – én este Szentesre. Az előzőleg közölt csonka helyett mégis teljes létszámban tudtuk birtokba venni a kisbuszt az eseményre, azzal a tudattal, hogy a mindig pezsgő Buffaloban a 2009 – es finálé következik. Kíváncsian vártuk hát a soros estét annak fényében, hogy az előző kettő a többiek szerint minimum az évtized bulijai voltak. Szerintem meg First tagságom szentesi mozgalmának  két legkiemelkedőbb alkotása mind a zenekar, mind a közönség részéről. Az álmosság ugyan erőt vett némelyikünkön már odafelé, ugyanis Zolinak azzal a tudattal kellett megbirkóznia, hogy másnap – maximum 2 órás alvás után – folytatódik a robot a gyárban, ám így is jó érzésekkel pörgettük a kilométereket magunk alatt. tovább…