Megszülettem hetvenkétben,
A ravaszdi patkány jegyében.
Kicsi voltam, később nagyobb,
Talán egyszer meg is halok.

Orosházán kezdtem zenei tanulmányaimat a Zeneiskolában délutánonként, mivel a 3. számú (zenei) általános iskolába nem vettek fel. A felvételin nem voltam hajlandó megszólalni. Már akkor sem engedtem magam irányítani, sőt a családi rege szerint, három hónaposan, a Balaton mellett nyaralva, lepisiltem az akkori pénzügyminisztert! Ezt azért nem sokan mondhatják el magukról! Szóval nyomtam én is a szolfézst, amit nagyon utáltam, és a furulyát, amit viszont szerettem. Később azt tanácsolták legyek trombitás, mert jó fejem van hozzá. Ma sem tudom, hogy a fejem formájára gondoltak, vagy az észbeli képességeimre. Trombitásként bekerültem az Orosházi Fúvószenekarba, ahol le is húztam 20 évet.

Szép volt, jó volt, de elég volt. Gitározni az általános iskolában kezdtem, amikor a szüleim vettek egy Cremona gyártmányú gitárt. Gyorsan meg is tanultam néhány tábortűznél játszható nótát, hogy bevágódjak a lányoknál, és megalapítottam életem első zenekarát: a Motyó Band-et. Két koncertet is sikerült összehozni az iskola udvarán és a másodikért már gázsit is kaptunk. Igazi sika, kasza, léc.

A középiskolás években főleg Mészáros Zoli barátommal léptünk fel Békéscsabán, illetve csatlakozott még két Zoli hozzánk (Hegedűs Zoli, Rózsa Zoli), és így lettünk a Zoli 4 You formáció. Legemlékezetesebb koncertünk a Pusztaföldvári búcsúban volt, ahol egy láda sört, egy élő kacsát, és egy lábszépségversenyt is nyertem!

Mikor bevonultam katonának, valahogy elterjedt rólam, hogy tudok gitározni, és a Határőrség BMX nevű zenekarában is volt épp egy üres hely. A többit kitalálhatjátok. A baj csak az volt, hogy basszusgitáros kellett, de hiába magyaráztam, hogy én nem basszusgitáron játszom, azt mondták: a gitár, az gitár, mindegy hány húr van rajta. Hát így lettem bőgős. Játszottam néhány zenekarban, több-kevesebb sikerrel: Nevenincs (Emil és Berti), Signal Big Band (“Pite” Laci, Angi, Andi, Peti, Zoli, Andor, Vili, Tesó …hú de sokan voltunk), és más formációkban. Kipróbáltam a vendéglátózást is, de abból hamar elegem lett.

Az évek során elvégeztem egy óvodapedagógusi főiskolát, így ha sikerül ezen szakmában elhelyezkedni, több zeneszerető-értő, netán gitározni vágyó emberpalánta lesz széles e világban.

Még annyit, hogy két fiam van, Máté és Ádám. Mindketten jó irányban haladnak a zeneszeretet terén, mert amikor Tankcsapdát hallgattam valamelyik nap, mindketten megjelentek az ajtóban. Ádám rögtön “pogózni” kezdett, de Máté megkérdezte, hogy miért ilyen halk a zene. Így nem szól jól.

Hát röviden ennyi. Aki ennél is többet akarna tudni, az faggasson a honlapon.