Visszatértünk. Mármint a Piactérre. Az előző években a Sörkert volt a Fáklyáson a koncerthelyszín. Ám 2009-ben az ottani tulaj nem rendezett semmilyen koncertet. A Fáklyás felvonulás szervezői pedig – Papp Robi barátunkkal az élen – már évek óta rágják a fülünket, hogy játsszunk náluk. Eddig nem volt rá lehetőség, ám most minden adott volt ehhez, így megegyeztünk.

Egy nagy dilemma volt: nem tudtak nagy színpadot hozatni, így maradt a kamion plató, amit nem titkoltan ki nem állhatunk, mert tökéletesen alkalmatlan egy normális koncertre, ráadásul az 1970-es évek érzését kelti. De a szükség nagy úr, így kompromisszumra jutottunk a szervezőkkel: két kamion állt be egymás mellé, (mindössze 10 cm-es hézaggal), így kialakult egy nagy színpad. Nem a legjobb, de ez már legalább használható méretre és hangzásra egyaránt.

A koncertre a szokásosnál jobban készültünk. Ennek oka, hogy a három és fél órát minden szünet nélkül, egyben nyomtuk le. Ez pedig elképesztően fárasztó. Azt azért nem állítjuk, hogy külön kondizni jártunk volna. Mindössze annyi történt, hogy a műsor összeállításnál észnél kellett lenni, így mindenkinek hagytunk egy kis szusszanásnyi időt.

Ahogy egy évvel korábban, most is készült egy röpke kis felvétel Korbely Gyuri jóvoltából. Az ő Fáklyás beszámolója egyébiránt elérhető a BEOL-on.

A közönség ezen az estén egyszerűen frenetikus volt. Gyakorlatilag mindegy éppen milyen stílusú számot játszottunk, mindre vevők voltak. Az alkalmi kórus remekül teljesített a közönség-éneklésnél, és a táncos lábúak is bírták egészen éjfélig.

Tags: fáklyás, koncert, orosháza