A szomszédos Csongrád megyében, Szentesen játszottunk ismét, az ottani törzshelyünknek számító krimóban. Az arányokat tekintve az utolsó pár buliból mindössze egy, talán kettő maradt el a giga – mega össznépi  ereszd el a hajam kategóriától, ami igen csak kellemes a zenekar számára. Tehát a szokásos nagy megmozdulást vártuk erre az estére is, ám az indulás is lassan hasonló lesz minden ilyen eseménynél: Zolinak ismét meló volt 21 óráig, így csak később vágott neki a kilométereknek Andor “szekerén”. A kisbusszal fél 9 körül indultunk, ám a lakott területen kívüli meglepetés nem maradhatott el. Történt ugyanis, hogy iszonyatosan nagy köd volt két település között, olyannyira, hogy volt mikor 1 teljes aszfaltcsíkot sem láttunk, melyre rásegített a párától elhomályosult szélvédő is, amin – mint ahogy Tóth “Gyula” és Krisztián megjegyezte – két kisebb fenék alakú résen pislogtunk ki a mindent elnyelő tejfölre.

A megérkezésnél aztán következett a “nagy pakolás” . Biliárdasztal a sarokba, a tulaj Zoli hangszerei és többi cucca ez alá vagy mellé, pizza, pia és várakozás. Ugyanis Andor és Zoli – köszönhetően a rend éber őreinek és az igazoltatásnak, valamint az amúgy cseppet sem kellemes időnek – bőven utánunk érkeztek meg. A zenén kívül azért is vártunk rájuk, hiszen ezen a hétvégén sem maradhatott el a koccintás: kedvenc énekesünk, Krisztián születésnapja alkalmából ízletes bor csúszott le torkunkon az egészségére.

A buli a szokásos  – táncolás szempontjából – langyos bemelegítéssel kezdődött, de szerencsére az első boogies lábú vendég is megérkezett. Majd szépen lassan egyre csak telt és telt a tánctér az izgők-mozgók társaságával. Zoli, a Buffalo tulajdonosa még a buli elején megjegyezte Krisztiánnak, hogy véleménye szerint nem várható nagy sereg. Nos jelentem egyáltalán nem lett igaza.

A hely annyira megtelt, hogy egy sima 5 méteres távot csak bizonyos birkózó mozdulatok kíséretében lehetett legyűrni a pultig. A pult mögött aztán énekesünk meg is jegyezte a főnöknek kedvesen: “Kevesen lesznek, ugye Zoli?”. Ekkora már a befogadóképesség határait súrolta a megjelentek tömege odabent, de ez a buli szemszögéből egy újabb kegyetlen “Firts – party” – t jelentett számunkra.

Volt megint minden ami csak előfordulhat egy ilyen alkalommal: táncolás az asztalon, padon, radiátoron, színpadon. No meg a lassan szintén elmaradhatatlan pólós csajok tánc rituáléja az asztalon Krisztiánnal, ahol énekesünknek egyértelműen esélye sem lehetett. A táncolásba a buli vége felé Tibi is beszállt, igaz nem saját akaratából tette mindezt, hanem Enikő segítéségével. Eközben Lilla is ropta hol mellettünk az emelvényen, hol a közönség soraiban. Enikő még egy ízben belekóstolt a síléc nélküli csúszkálásba is az udvaron, mely hóbortnak én is kis híján hódoltam, de nagy meglepetésre – amennyiben hiányos információink az estével kapcsolatban helytállóak – senki nem esett el.

Összességében tehát egy  – újfent – kegyetlen nagy, jó, pörgős bulin vagyunk túl. Ennek fényében talán mondanom sem kell, mit érzek ha belegondolok, hogy nyárig minden hónapra le van kötve egy buli a Buffaloba…

Tags: buffalo, koncert, szentes