Szokásos Buffalo kirándulásunk lassan ugyanazokat a mozzanatokat hozza: késés a megbeszélt induláshoz képest; ajándékok otthon hagyása; ráérős pakolászás a helyszínen; evés – ivás (természetesen mértékkel); langyos kezdés utáni fergeteges buli; álmoskás összecsomagolás és hazaút. No meg persze Zozi vasárnapi melója, amibe néha már tényleg egyből a First buli után esik be. Van ami azonban sosem volt még ugyanaz egyetlen alkalommal sem: a cucc bepakolt állapotban kétszer ugyanúgy még nem volt bent Tóth Uram “teknőjében”…
Persze sok tényező változik egy-egy ilyen buli alkalmával, így a hely szintén egyik sajátosságából adódóan az ismerős arcok mellett (nem a zenekarra gondoltam…) mindig feltűnnek egészen addig ismeretlen “érdeklődők” is. Remélhetőleg ez azt jelenti, hogy a helyi erők folyamatosan viszik a hírét zenekarunk “táncestjeinek”, és hírét adják a nagy banzájoknak. Mindenesetre Szentesre, és azon belül is a Buffalóba mindig különös élmény és érzés visszatérni.
Természetesen erre az alkalomra is jutott ünnepeltünk, rögtön kettő is: Krisztián és Zoltán névnap alkalmából emeltük poharunkat a zenekar megnevezett tagjaira. Itt azért előkerült Lilla elmaradt bora is, de ez ugye már csak hab volt a tortán. Jöttek és mentek a slágerek, a nép meg ha megszokottnál némileg lassabban is, de csordogált befelé a krimóba. Megint volt asztalon táncolás, plafonról sörivás, számkérés, tánc minden mennyiségben, csak úgy mint az alkohol tartalmú italok fogyasztása is. Ami újdonság volt még, az egy apró kis balhé a közönség soraiban, amit szerencsére a közbeavatkozóknak hamar sikerült elcsitítani. Jelentjük sem Andor sem más nem verte be a fejét se a tv állványba, se semmi másba! Ismét nagy siker!
Ami érdekesség még, hogy hazafelé egy kedves vendégünk Ági “kiszállása” nehézkesen lett csak megoldva: szegény Zozi félálomban arra a kérésre, hogy engedje ki a kocsiból Ágit, egy laza ablaknyitással reagált. Második felszólításra kinyitotta ugyan az ajtót, de 5 másodperc elteltével vissza is csukta, mint aki jól végezte dolgát. Harmadik nekifutásra azért Áginak is sikerült kijutnia a jármű utasteréből. Természetesen ez a fáradtság számlájára írható, no meg annak tudható be, hogy nehéz ez a “szakma” is.
Egy szó mint száz: folytatása következik áprilisban is, és nekünk már nem kell kedvet csinálnunk külön egy Buffalo bulihoz. Elég a tudat, hogy oda indulunk…
A koncerten készített fotókat itt nézheted meg.