A helyszín a szentesi erőd, a Buffalo.  Nagyon hosszú idő után az első olyan indulás, amikor csak bő 10 perces késéssel vágtunk bele az éjszakába. Ráadásul azzal a tudattal, hogy Zolinak most nem lesz másnap meló. Neki nem. Ebben a körben nekem jutott kb. 2 és fél óra alvás, Krisztiánnak meg kb. 3. De jelentjük, mindketten munka miatt – én mint frissen végzett Superman – ugrottunk  ki ilyen korán az ágyból. Túléltük, de hogyan? Erre a kérdésre is választ kaphatunk talán…

Egy fontos “akadályt” kellett áthidalnunk a soron következő szentesi banzájon: csajok nélkül voltunk kénytelenek helytállni. Tudtuk előre, hogy ez a “csak pasik” felállás, ha másnak nem, nekünk, a zenekarnak elég komolyan mosolyfakasztó élmény lesz. Nos, ez a várakozásoknak megfelelően így is alakult. Hol a hangszeres szekció kuncogott, hol Krisztián mosolyogta meg a produkciót, ami tulajdonképpen túl sok kívánni valót nem hagyott maga után, “mindössze” 2 női hangot.

De ugye az ördög a részletekben bújik meg.  S bár a csajok nagyon fontos “részletei” a bandának, ezen fellépés erejéig mindenképpen le kellett mondanunk róluk. Enikő ezen az estén szállásadója volt a városunkban vendégeskedő székely gyerekek egy kicsiny szegmensének, akik muzsikálni jöttek Orosházára (a rendezvényről itt olvashatsz), míg Lilla az ország egyik legnagyobb kereskedelmi csatornájának, külföldi mintára elindított tehetségkutatóján vett részt másnap, ami korai keléssel párosult. Örömmel tudatjuk, mindkét megmozdulás sikert hozott, Lilla pedig – 3 szoros hip – hip hurrá és gratuláció – továbbjutott a második körbe! Így tovább!

Jelen volt Tífusz

Ezután térjünk át a koncertre, ami egy nagy meglepetéssel kezdődött: 2 emberke ücsörgött bent a krimóban érkezésünkkor. Ilyentájt azonban már jócskán többen szoktak lenni ennél. Ez rossz előjelként hatott és a koncert kezdetére sem lettek többen tíznél. Krisztián meg is jegyezte, “Mi van Szentesen, tífusz? Erre egy helyi fiatalember felállt a helyéről és mosolyogva tudatta, hogy ő biztos nem tehet semmiről. Általános derültség közepette kiderült, Tífusz a beceneve a srácnak.

Az első szünetig tulajdonképpen csak módjával nőtt a létszám, így csak remélni tudtuk, hogy azért nem lesz az egész este ilyen visszafogott. S lám azért a végére mégis szép számmal lettünk, mondhatni Buffalonyi tömeg jött össze. Kedves vendégünk ezúttal Timi volt, aki azon túl, hogy “Andrew” – s pólóban feszített – amit kellőképpen el is takart a felsőjével – a képek egy részét is vállalta, azaz készítette, amiért köszönet jár.

Krisztián hangja egész este fel s alá járkált a női szólamok váltogatása következtében, a hangszeresek pedig a buli záró akkordjaként szabad kezet kaptak: a bemutatás közben ugyanis az énekes ötletére egy jókora jamm következett, amit a kérésére stílusváltással is fűszereztünk. Így esett meg, hogy a “részegen Tóth Uram visz haza” című örökzöld új köntöst kapott ezen az estén, erős jazz fűszerezéssel.

Most egy “kis” Fáklyásos kitérővel töltjük el az időt, majd a nyár előtti szünet utolsó felvonásaként – terveink szerint – május 29-én visszatérünk Szentesre a Buffaloba. Reméljük akkor nem marad el az asztalon táncolás, és hogy remek hangulat lesz, mint mindig!

Május végéig viszlát tehát, addig is nézegessétek a képeket.

Tags: buffalo, koncert, szentes