A városi könyvtár idén is meghirdette Rockvetélkedőjét, amit a művházban rendeztek meg. Amikor olvasgattuk a felhívást, meg is fogalmazódott bennünk, hogy nevezni kellene. Én a magam részéről aztán némi gondolkodás után elvetettem az ötletet. Ekkor még Enikővel és Zolival egyezkedtünk a nevezésről. Mire meggondoltam/meggondoltuk a dolgot, addigra Zoli egy másik csapat tagjaként már nevezett is. Így végül Andorral kiegészülve (plusz Enikő és jómagam), a Half – First nevet választva úgy döntöttünk, mi is megmérkőzünk a Dr. Rock – ot is a soraiban tudó zsűri előtt!
Persze én leginkább Törköly Jocó megkeresésére gondoltam meg magam, aki műsorvezető és ötletgazda is egyben. Utólag természetesen azt kell mondjam nem bántam meg, és a kedvem sem vette el annyira, hogy jövőre ne nevezzünk újra, ha lesz alkalmunk. De előtte bennem volt a drukk rendesen, amit erősített az a tény is, hogy mikor megérkeztünk a vetélkedő helyszínére, a saját korosztályomat véletlenül sem találtam. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy koromból eredő “tudatlanságom” nem biztos, hogy hasznára lesz a csapatnak.
Ugyanerre jutottam akkor is, mikor már élesben ment a dolog október 28-án, hiszen szembesültem azzal, hogy javarészt olyan dolgokról lesz szó, ami bőven születésem előttre nyúlik vissza. A kezdeti lámpalázat aztán felváltotta a tettvágy: Enikővel és Andorral összedolgozva egészen jól tartottuk magunkat a szünetig. Utána még utoljára megnézhettük a ponttáblázatot, és azt, hogyan is állunk – ekkor még tartottuk 4-es sorszámunkkal a 4. helyet. Ezután vakon kellett vennünk az akadályokat. A feladatok egy része azonban nem tűnt sétagaloppnak: az ismert dallamok visszafelé lejátszása, vagy épp country feldolgozásának felismerése nem ígért könnyű pontokat. A videók és képek felismerése, az előadók kitalálása a hallott információk alapján, de még a karaoke is simának látszott ezen feladatok mellett.
Andor a Korálról tartott kiselőadással, Enikő pedig a karaokeval hozta a max pontszámokat egy – egy feladatban, és nekem is sikerült hozzátennem az angoltudásommal és az AC/DC fanatizmusommal némi nemű pontmennyiséget a közöshöz. Mindeközben Zoli is bravúrosan jót teljesített az Induljon a banzáj újraértelmezett verziójával, az “ellenfél” pontszámait gyarapítva ezzel. Jocó rögtön fel is tette a kérdést: miért nem énekel többet a Firstben? Ugyanis valóban remekül tette a dolgát a banda basszusgitárosa. Szóval Krisztiánnak is fel kell kötni azt a bizonyos felkötnivalót, mert ha egyszer Zozi kinyitja a száját… 🙂
Az eredményhirdetésnél aztán jókedélyűen szembesültünk azzal, hogy ami a számokat illeti, nem sokban változott a helyzetünk, a Half – First az érkezésnél kapott sorszámot, és a szünet előtt kiharcolt 4. helyet megtartva épp hogy lemaradtunk a dobogóról. Persze cseppet sem panaszkodhatunk, hiszen hihetetlen tudással rendelkezők előztek meg bennünket, és cseppet sem szégyenkezhetünk a 4. helyezés miatt. Ami az élményeket illeti, az idei 4 fő jól érezte magát. S lehet rávesszük a többieket, hogy ne csak a Fél – First (+1 idegenben játszó hazai játékos) vegyen részt a következő megmérettetésen, hanem a zenekar akár 2 csapattal is képviseltesse magát!
Az OrosCafé.hu írását a vetélkedőről itt olvashatod.
Tags: rockvetélkedő