Mint ahogy azt már írták rólam, szemtelenül fiatal vagyok, hiszen 1990 nyarán születtem Orosházán. Pusztaföldváron jártam általános iskolába, ahol jó szokás szerint nem igazán tanítanak szolfézst, így aztán másfél év morzsáira hagyatkozom e téren gyakran még ma is. Ergo nem is tudok kottát olvasni…

Valamikor az oviban kezdődött a nagy szereplések korszaka. Már akkor felfigyeltek az akkor még aranyosnak tűnő színészi és énekesi produkcióimra. Az általánosban sorra küldtek mindenféle versenyekre, végül az énekversenyek bizonyultak legeredményesebbnek (no meg a helyesírási versenyek, de azt hiszem, ennek most sajnos zárójelbe kell kerülnie). Már hetedikben szívesen láttak volna az énektanárok, de én úgy gondoltam, nincsen nekem ilyenre szükségem. Aztán 14 (!) évesen bekerültem egy rockzenekarba Székkutason, ahol kemény két és fél évig álltam a frontemberi poszton, felcseperedtem a fiúk közt, végül egyéb okok miatt a távozás mellett döntöttem. A két és fél év bőven elég volt arra, hogy rájöjjek, kell az énektanár, ugyanis az erőltetéstől hamar csomó keletkezett a hangszálaimon, amiket igen nehéz volt kikúrálni (a mai napig sem tudom, hogy ott vannak-e még).

Sajnos sosem szerettem énekórákra járni, így hát örültem is neki nagyon, mikor eltiltottak az énekléstől több hónapra. 16 éves nagy marhaként elkezdtem logopédushoz járni, lassacskán helyrejöttek a hangszálaim, és ismét arra a döntésre jutottam, hogy nem is kell nekem énektanár.
Még pár évig a tanulás teszi ki mindennapjaimat, azt hiszem, nem is gond, ha nem a gáz-és villanyszámlán kell törnöm magam minden nap…

Lilla 2011 elején kilépett a zenekarból.