A színpadra kerülés este fél 11 környékére esett. Elég sűrű és jó volt a program, némi csúszással fűszerezve. Na és az is bekavart, hogy Oláh Ibolya lemondta a fellépést, így a rendezőknek pár nap alatt le kellett akasztani egy “sztárvendéget”. Ők voltak a Desperado, ám csak későre tudták vállalni a fellépést, így minden borult. Ezért minket arra kértek, hogy előttük és utánuk is játsszunk. Nagy nehezen, de belementünk.
Az első blokk amolyan szokásos volt: néhány fiatal táncolt a színpad előtt, a közönség – jó sokan voltak egyébként – pedig pár méterrel hátrébb ücsörgött. A legvidámabb társaság azonban a fekete pólós, Belgiumból érkezett csoport volt. Ahogy egy tanult barátunk szokta mondani: kereskedelmi mennyiségű sört fogyasztottak, ami egyértelműen oldotta a kedvüket. Igaz, hogy a magyar számokból semmit nem értettek, ennek ellenére hatalmasat őrjöngtek.
És pont, amikor a hangulat kezdett beindulni, megérkezett a “sztárvendég”, és egy 40 perces félplayback haknit adott. Egyre mindenképpen jó volt ez: azok, akik a Desperadora voltak kíváncsiak, ott maradtak a színpad előtt. Így elmondható: köszönjük a “sztárvendégnek”, hogy felhozták a közönséget a színpad elé. A második rész aztán már egy nagy örömzenévé fajult, sok tánccal és énekkel.