Nagy örömünkre immár negyedjére tettük tiszteletünket a berényi Petőfi gimi kollégiumában. Be kell valljuk, vártuk a hívásukat, hisz egy évvel korábban jelezték: jövőre folytatás. Ez meg is valósult, és nem is akárhogyan. Az év egyik legjobb koncertjét mindig itt adjuk, hisz a diákokból verbuválódott közönség elképesztő: három órán keresztül tombolnak, ugrálnak és énekelnek. Persze hogy minket is magával ragad a hangulat.

Minden úgy kezdődött, mint egy évvel ezelőtt. Beállás gyanánt felmentünk a színpadra, és már ekkor ott ültek a srácok a színpad mellett. Majd mikor Zozi egyedül lépett a világot jelentő deszkákra, hogy kipróbálja, szól-e a bőgője, a megpengetett 3 db hangért tapsvihar és ováció volt a jutalma. Kell-e mondani, hogy az első szám 10. üteménél már vagy 30 fiatal ugrált a színpad előtt?

Ekkor még csak mi izzadtunk a dobogókból összeállított mini színpadon, lévén hogy kint 30 fok volt, amit tetézett a mellénk letett lámpák hője. Ám garantáltuk a közönségnek, hogy a koncert felére ők is le fognak izzadni. És ez így is történt.

Érdekes színfolt volt, mikor eljátszottuk Rúzsa Magdi 2 perc című számát. Látszott az arcokon, hogy nem ismerik eme remek szerzeményt, de mindenki táncolt rá. Majd mikor a szám után megkérdeztem, ki ismerte fel a zenét, egy kéz sem emelkedett a magasba. Kicsit meglepődtünk rajta, de azonnal nagy röhögés támadt a színpadon, mikor valaki bekiabálta, hogy köszi ezt a jó kis saját szerzeményt. Azért itt még nem tartunk, de mindenesetre jól esett.

Ahogy az is a májunkat hízlalta – a jóféle sör mellett – hogy szinte minden szám után felhangzott a Nagyszínpad! Nagyszínpad! kórus. És valóban, elkelt volna alánk egy nagyobb színpad, hiszen szorongtunk. De a végén megtudtuk, ők nem erre gondoltak. 🙂

Ismét volt “erkélyjelenet”: egy fiatalember az emeleti karzatról szórakoztatta diáktársait, miközben modern tánc elemeket mutatott be. Közvetlenül utána pedig a jelenlévő több tucat diáklány sikított Andornak, aki ezen a jeles napon ünnepelte születésnapját. (saját bevallása szerint 12 éves)

A harmadik óra vége felé még mindig kitartóak voltak a fiatalok – hiába, ezért fiatalok. Az utolsó három számmal pedig már átléptünk az engedélyezett 22 órát. Ám idén a tanerő nem volt annyira szigorú – még szép, ők is bent táncoltak a tömegben. Az pedig külön öröm, hogy a mostani harmadikosok ígéretét bírjuk, miszerint egy év múlva is minket szeretnének látni a színpadon. Úgy legyen!

Tags: koncert, mezőberény, Petőfi_gimi