Lassan nem lesz olyan alkalom Szentesen a Buffaloban, amikor ünneplés nélkül kezdenénk bele egy buliba. Mondjuk előfordul ez egy 7 fős bandában. Így hát kaptunk is az alkalmon és a köszöntés útjára léptünk Lilla névnapja alkalmából. Ennek most sem vetett gátat az az aprócska baki, hogy immár az ajándék pia is szokásosan otthon maradt. A lényeg: ettünk, ittunk, örömködtünk és nem keveset zenéltünk is. Az első meglepetésünk az volt, hogy a zenekar egyik barátja, Breznyik Cucu kellő lelkesedéssel és almapálinkával felvértezve úgy gondolta, áttaxizik utánunk Szentesre. Megérkezése után a finom nedűt pedig osztotta is rendesen örömünkre.

Aztán felcsendültek az első hangok is a színpadról, immár egy foci őrült szekcióval kiegészülve: Krisztián unszolására magam is felvettem az egyik Liverpool mezemet, és énekesünkkel ebben szórakoztattuk a nagyérdeműt. A frontember meglepetésére az első táncolók a férfiak köréből kerültek ki, akik szerencsére már korán hozzáláttak a szórakozáshoz. Az is teljesen megszokott kép egyébként a Buffaloba lépve 21 óra tájban, vagy kicsit azután, hogy a krimó elég szellős. A tömeg azonban szerencsére mindig megérkezik ha késve is, így fordulhat elő az, hogy a 2. felvonásban már telt ház tombol az ismert és kevésbé ismert számok mindegyikére. A léleknek sokszor oly kedves alkohol pedig csak gyűlik a poharakban és üvegekben, majd a gyomorba döntve meghozza a kellő elhatározást az estéhez. Vagy például ahhoz, hogy a színpadról a padra vagy a hangfal tetejére lépjen valaki. Így szokott ez történni Krisztiánnal is. Ezen az estén azonban csatlakoztam én is hozzá, méghozzá természetesen hangszerrel együtt. Ennek csupán az lett a következménye, hogy Lillának kellett a magányosan hagyott pedáljaimat kezelni. Az énekesnő pedig profikhoz méltóan végezte is a megbízást.

A buli vége felé azonban előkerült egy újabb ünnepelt is: egyik kedvenc pultosunk Zsuzsi, (Krisztián véleményezése alapján hamarosan nagykorúvá válik, mert még csak 17 éves) így hát az Ő tiszteletére is szólt egy dal, és ürült a pohár. Így Kurt Cobain születésének napján ismét adóztunk az ünnepelteknek a zene oltárán is. A Zsuzsi tiszteletére eljátszott nótában egyébként Krisztián verte a bőröket, majd a kobakját simogatta: Andor leszokott arról, hogy fényesre fejelgesse a dobfelszerelés felett lévő tv állványt, ám ez énekesünknek új dolog volt, így felavatta ő is.

A nagy buliban még elszakadt ugyan egy G húrom, de ez már aztán tényleg cseppet sem érdekelt. A buli az buli. A fotók pedig magukért beszélnek ugyan, de aki nem volt ott akárcsak egy Buffalo megmozduláson is, az elképzelni nem tudja milyen boogie folyik a falak között. Ám remélhetőleg nekünk, a zenekarnak is, és még sok mindenki másnak is lesz még alkalma belekóstolni ebbe a hamisíthatatlan légkörbe.

Március 20-án folytatása következik. 10 szentesiből 9 tuti ezt ajánlaná minden nyavajára! Addig is pedig klikk ide, ha a fotókat akarod megnézni.

Tags: buffalo, koncert, szentes