Félreértés ne essék: az ilyen tömegnyomornak, mint ami november 13-án fogadott minket a Buffaloban, minden zenekar örülne. Később értünk a helyszínre mint szoktunk, és már ekkor tudtuk, valami készül: tele volt minden helyiség. Gyors összepakolás, welcome drink be a szervezetbe és már kezdtük is.
A második zenénél – LGT: Boksz – megérkeztek a tánctérre a lányok. A harmadik számra – Edda: Ünnep – csatlakozott pár fiú is. A további sorrendre már nem emlékszem, de nem is hiszem, hogy lényeges lenne. Szépen gyűlt a nép, néha csodálkoztunk is rajta, mennyien vannak. A létszám igazán akkor tudatosult bennem, mikor az első szünetben 6 percbe (!) tellett, míg a színpadtól eljutottam a pultig. Ebbe persze belejátszott az is, hogy rengeteg ismerősnek kellett köszönni, és velük 2-3 szót váltani.
A második zenei kör elején azonban megtörtént a baj: elektronikus füstszag érkezett Tibi irányából, (nem Tibiből) aki azonnal áramtalanította a szinyót. Aztán majdnem sokkos állapotban közölte, hogy ennyi, lefüstölt a hangszere. Jó negyed óráig állt a koncert, miközben Feldmann Pici minden eshetőséget kipróbált a szinyó újraélesztésére. Annyit elért, hogy néhány hangszín működött, így folytattuk a zenebonát. (Nem kell részleteznem, hogy az érintett sokkot kapott az események hatására)
Fotókért klikk ide.
Éjfél előtt már totál teltház volt. Be kell valljam, hogy ennyi embert én még nem láttam a Buffaloban koncertünkön. Talán az elképesztő jelző illik leginkább ide. A pólós lányok megérkezése pluszban lendített egy adagot az addig sem lapos hangulaton (ők mindig feldobják a mókát) és a pirospont is jár nekik, mert nem késtek, éjfél előtt befutottak 🙂
Asztaltánc, némi pogó a Tankcsapdákra és lassúzás ment felváltva. Ekkor jött az újabb baj: a szintetizátor értékelhetetlen hangokat kezdett produkálni. Tibi pedig egyre nagyobb pánikkal a hangjában közölte, hogy bekrepált az E-mu Proteus 2000 kütyüje is (a zenekaron belül ezt egyszerűen “csalónak” hívjuk, mert ebből szed elő mindenféle ufó hangokat 🙂 Persze ez azt is jelentette, hogy újabb számokat kell kihúzni a játszási listáról, lévén, hogy az azokban nélkülözhetetlen billentyű nem szól. Azért nem adtuk fel, és végignyomtuk a koncertet – igaz, néhol érdekes hangzással.
Aztán másnap otthon kiderült, hogy sem a KORG szintinek, sem a “csalónak” nem esett baja. A keverőpult sztereó csatornája adta meg magát. Tibi pedig nyugodtabban tehette vasárnap álomra a fejét. Azaz teljesen mégsem, mert a keverő is az övé, így azt is meg kell javíttatni.
Itt a vége, a többit majd a december 18-i koncert után.