A városi könyvtár idén is meghirdette Rockvetélkedőjét, amit a művházban rendeztek meg. Amikor olvasgattuk a felhívást, meg is fogalmazódott bennünk, hogy nevezni kellene. Én a magam részéről aztán némi gondolkodás után elvetettem az ötletet. Ekkor még Enikővel és Zolival egyezkedtünk a nevezésről. Mire meggondoltam/meggondoltuk a dolgot, addigra Zoli egy másik csapat tagjaként már nevezett is. Így végül Andorral kiegészülve (plusz Enikő és jómagam), a Half – First nevet választva úgy döntöttünk, mi is megmérkőzünk a Dr. Rock – ot is a soraiban tudó zsűri előtt!

Gondolkodunk, tehát vagyunk

Persze én leginkább Törköly Jocó megkeresésére gondoltam meg magam, aki  műsorvezető és ötletgazda is egyben. Utólag természetesen azt kell mondjam nem bántam meg, és a kedvem sem vette el annyira, hogy jövőre ne nevezzünk újra, ha lesz alkalmunk. De előtte bennem volt a drukk rendesen, amit erősített az a tény is, hogy mikor megérkeztünk a vetélkedő helyszínére, a saját korosztályomat véletlenül sem találtam. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy koromból eredő “tudatlanságom” nem biztos, hogy hasznára lesz a csapatnak.

Ugyanerre jutottam akkor is, mikor már élesben ment a dolog október 28-án, hiszen szembesültem azzal, hogy javarészt olyan dolgokról lesz szó, ami bőven születésem előttre nyúlik vissza. A kezdeti lámpalázat aztán felváltotta a tettvágy: Enikővel és Andorral összedolgozva egészen jól tartottuk magunkat a szünetig. Utána még utoljára megnézhettük a ponttáblázatot, és azt, hogyan is állunk – ekkor még tartottuk 4-es sorszámunkkal a 4. helyet. Ezután vakon kellett vennünk az akadályokat. A feladatok egy része azonban nem tűnt sétagaloppnak: az ismert dallamok visszafelé lejátszása, vagy épp country feldolgozásának felismerése nem ígért könnyű pontokat. A videók és képek felismerése, az előadók kitalálása a hallott információk alapján, de még a karaoke is simának látszott ezen feladatok mellett.

Andor a Korálról tartott kiselőadással, Enikő pedig a karaokeval hozta a max pontszámokat egy – egy feladatban, és nekem is sikerült hozzátennem az angoltudásommal és az AC/DC fanatizmusommal némi nemű pontmennyiséget a közöshöz. Mindeközben Zoli is bravúrosan jót teljesített az Induljon a banzáj újraértelmezett verziójával, az “ellenfél” pontszámait gyarapítva ezzel. Jocó rögtön fel is tette a kérdést: miért nem énekel többet a Firstben? Ugyanis valóban remekül tette a dolgát a banda basszusgitárosa. Szóval Krisztiánnak is fel kell kötni azt a bizonyos felkötnivalót, mert ha egyszer Zozi kinyitja a száját… 🙂

Zoli ellenfélként énekelt (klikk a képre) Fotók: OrosCafe.hu

Az eredményhirdetésnél aztán jókedélyűen szembesültünk azzal, hogy ami a számokat illeti, nem sokban változott a helyzetünk, a Half – First az érkezésnél kapott sorszámot, és a szünet előtt kiharcolt 4. helyet megtartva épp hogy lemaradtunk a dobogóról. Persze cseppet sem panaszkodhatunk, hiszen hihetetlen tudással rendelkezők előztek meg bennünket, és cseppet sem szégyenkezhetünk a 4. helyezés miatt. Ami az élményeket illeti, az idei 4 fő jól érezte magát. S lehet rávesszük a többieket, hogy ne csak a Fél – First (+1 idegenben játszó hazai játékos) vegyen részt a következő megmérettetésen, hanem a zenekar akár 2 csapattal is képviseltesse magát!

Az OrosCafé.hu írását a vetélkedőről itt olvashatod.

Tags: rockvetélkedő