Mindig mikor “megnyerem” a szentesi bulik beszámolójának elkészítését, eszembe jut a költői kérdés: mit lehetne mégis még írni ezekről a banzájokról??? Azt is lehetne mondani – stílszerűen inkább írni – , hogy ugyanarra a koreográfiára készül minden alkalom a Buffalóban: mi játszunk, ti meg jól érzitek magatokat és ebből a csodás találkozásból hatalmas nagy buli kerekedik, kivétel nélkül.
Ebben a klubban mindig teltház van (klikk a képre)
Ha bővebben akarok fogalmazni, akkor talán annyival lehet kiegészíteni a szitut, hogy a kezdésnél családiasabb hangulatban telik az idő, eltelik 30 perc, és nem hogy a tánctéren, de már az asztalok tetején sincs hely – bár a Buffalóban már az asztalok teteje is bőven a tánctérnek felel meg… 🙂
Nincsenek szavak arra, milyen remek érzés ilyen elképesztően jó közönség előtt újra és újra játszani, mint ahogy azt sem lehet kellőképpen elmesélni senkinek, mi folyik itt egy First bulin. Én erre csak azt szoktam mondani bárkinek ha kérdik: – Milyen volt Szentes? – Nem tudom elmondani, egyszer el kell jönnöd! 🙂
A múlt hónapban is rengetegen voltak, rettentő nagy bulit csaptunk, mindenki jól érezte magát (aki nem, az nem volt ott), megvolt ismét az asztalon táncolás, csápolás, sikongatás és minden finomság is. A nemzetköziséget erősítették a lengyel fiatalemberek, akik szintén nagyon jól érezték magukat – elmondásuk szerint, és szemmel láthatóan is. Személy szerint kaptam hízelgő dicséretet is tőlük, amit ezúton is köszönök, bár némileg túlzónak érzem 🙂
Mi mást is írhatnék zárásként, mint azt: ha nem voltál még Szentesen First bulin, akkor azért kell eljönnöd, hogy megtudd mit hagytál ki eddig. Ha már voltál, nem hiszem, hogy nagyon győzködni kell, hogy ott a helyed a következőn. Vagyis jelen esetben június 18-án!
Mi ott leszünk…