Van a megyének egy olyan (Szana)zuga, ahol nem először járunk, és remélhetőleg nem is utoljára. A táborba vezető utat már szinte fejből tudjuk – főleg Tóth Uram jeleskedik ebben – így szinte már magától értetődő rutinnal vágunk neki a mintegy 50 perces útnak. S tesszük ezt egyre nagyobb örömmel, ugyanis mindig rettentő pozitív lökést adnak ezek a bulik. tovább…
A zenekar tavalyhoz hasonlóan idén is meghívást kapott Szanazugba, a nyári táborba. Arról a megmozdulásról olyan emlékeket őriztünk, hogy abszolút nem volt téma a buli: ha mindenki ráér megyünk. S így is lett. Miután a zenekar svájci szekciója hazaért (lásd OFZE kirándulás Svájcban), rögtön vissza is jeleztünk, hogy idén is számíthatnak ránk. A banda foci rajongó része ugyan vegyes érzésekkel vette tudomásul az időpontot, ugyanis aznap este rendezték meg a foci vb egyik csemegéjét, a Spanyolország – Portugália összecsapást. Ám az első igazán kellemes meglepetés az érkezésünkkor fogadott minket: régi jó hangtechnikus barátunk, Fifi, egy kisképernyős tévét üzemelt be, hogy ne maradjunk le semmiről a buli közben sem. Krisztián és én tehát megnyugodva fogtunk bele az összeszerelés cseppet sem rövid és unalmas folyamatába.