Nem vicc, valóban az volt. És ezt nem csak mi mondjuk, hanem a nagyérdemű publikum is. Olyat azért elég régen tapasztaltunk, hogy gyakorlatilag az őrjöngés határát súrolta a közönség. Már a beszerelésnél látszott, hogy nagy móka elé nézünk. Persze megvártuk az albán – magyar focimeccs végét. Krisztián és Bandi – a sportot szerető vonal – pár helyi úriemberrel együtt értékelte aranylábúink aznapi teljesítményét (aki nem tudja, 0-1 lett a meccs. Persze ide). Mindeközben Enikőnek nyugtattuk a lelkét, hogy egy meccs csupán 90 perces, így nem kell az egész éjszakát unalomban töltenie. :))))
Miután kellően kibeszéltük a meccset, és a rendőrök egyre népszerűbb SÜN alakzatát, bele is vágtunk a koncertbe. Az előző buliból okulva az asztalokat most kivitték, így azonnal jelentős tánctér állt rendelkezésre, melyet gyors iramban meg is töltöttek a csajok. Az első blokk végén gyakorlatilag már kisebb szócsatát kellett vívni, hogy miért hagyjuk abba…a pihenés miatt, miért…
Ami azonban ezután következett, minden képzeletet felülmúlt. Gyakorlatilag a színpadtól a pultig csak konkrét közelharc árán lehetett eljutni, annyian voltak. Mindenki őrjöngött, a szokásos asztalon táncolás mellett megjelent egy klubban merőben új elem: egymást vették fel, és adták szépen előre-hátra a kezeken. Kiváltképp a krimóban aznap születésnapot ünneplők érdemelték ki ezt, ők töltötték a legtöbb időt a magasban. A végén odáig fajult a móka, hogy a helyi biztonsági emberke gyakorlatilag járőrözött a színpadon, és tessékelte ki a beeső srácokat és lányokat. Mentségükre szóljon, egyikük sem akart elesni, de a sok ember egyszerűen ellökte őket, és mivel felénk volt hely, így arra dőltek. De persze harag nem is volt és nem is lesz, kívánjuk, hogy 2009. április 25-én is hasonlóan brutális jó buli legyen.
(Fénykép az nem sok van, mivel ott jöttünk rá, hogy lemerült az akksi. Ez van, legközelebb jobban észnél leszünk).