Heten voltunk Bélánál.

Egy ideje nagy változások vannak a zenekar háza táján több fronton. Érkezett hetedik tagnak Lilla, elkezdtük felfrissíteni a repertoárt és megújult a weblap is. Így szorosan idetartozik az új plakát készítése is, melyhez azonban fotók kellenek. Ezért voltunk heten Bélánál. Fehér Bélánál.

tovább…

Régóta fontolgatjuk már, de most érett meg bennünk, hogy új külsőt, és modernebb felhasználói tartalmat adunk az oldalnak. Ehhez sok minden kellett, főleg egy webértő emberke. Ezért megköszönjük Tsabeeka-nak, hogy a technikai rész fejlesztésében oroszlánrészt vállalt.

Az oldal még nincs teljesen kész, folyamatosan jönnek az újabbnál-újabb funkciók, és töltjük fel a régi beszámolókat, galériákat.

A zenekar pedig napokon belül újra Fehér Béla fényképezőgépe elé áll, és elkészítjük a legfrissebb fotókat, mellyel egyidőben új plakátot tervez majd Feldmann Pici. És azt is eldöntöttük, hogy stúdióban rögzítünk pár zeneszámot – de erről majd később.

Őszintén reméljük, hogy tetszeni fog az új oldal. Ha bármi vélemény van – legyen az jó vagy építő jellegű kritika- várjuk a kommenteknél. A Vendégkönyv is hamarosan visszakerül, így ott lehet majd az általános dolgokról is csevegni.

Tehát ezennel átadjuk az új firtmusic.hu-t a netes örökkévalóságnak…

Enikő, Lilla, Tibi, Zoli, Andor, Bandi, Krisztián

Visszatértünk. Mármint a Piactérre. Az előző években a Sörkert volt a Fáklyáson a koncerthelyszín. Ám 2009-ben az ottani tulaj nem rendezett semmilyen koncertet. A Fáklyás felvonulás szervezői pedig – Papp Robi barátunkkal az élen – már évek óta rágják a fülünket, hogy játsszunk náluk. Eddig nem volt rá lehetőség, ám most minden adott volt ehhez, így megegyeztünk.

Egy nagy dilemma volt: nem tudtak nagy színpadot hozatni, így maradt a kamion plató, amit nem titkoltan ki nem állhatunk, mert tökéletesen alkalmatlan egy normális koncertre, ráadásul az 1970-es évek érzését kelti. De a szükség nagy úr, így kompromisszumra jutottunk a szervezőkkel: két kamion állt be egymás mellé, (mindössze 10 cm-es hézaggal), így kialakult egy nagy színpad. Nem a legjobb, de ez már legalább használható méretre és hangzásra egyaránt. tovább…

Már korábban is szó volt róla, de most már biztos: Szentesen időnként felüti fejét a tífusz. Ennek az a fajtája ismert ott, ami csak időlegesen betegít, és úgy éjfél körül elmúlik.

Írjuk ezt annak kapcsán, hogy az április 25-i koncerten hasonló tüneteket mutatott a nagyérdemű publik’. Az utolsó két ottani zörgés baromi nagyra sikeredett, ezért joggal vártuk a három a magyar igazság beteljesedését. Ez be is jött, de nem pont úgy, ahogy elterveztük. Szépen megérkeztünk 21 órakor a Buffaloba, ám írd és mondd, két ember volt a klubban. Ráadásul 10 perc után ők is elmentek. Ennek ellenére bepakoltunk, és azon poénkodtunk, hogy fizetett próbánk még úgysem volt, most ezt is bepótoljuk. Aztán nagy nehezen befutott kb. 10 ember, így 22.30-kor nekikezdtünk. A családias hangulatra tekintettel egyfajta kívánságkosár koncertet hirdettünk. Ennek lényege, hogy az általunk játszott számok listáját kiadtuk a közönségnek, és ők választottak. Így fordult elő, hogy jelentős műfaji kavalkád alakult ki, amin mindenki jót derült.

Aztán ahogy a tífusz elmúlt, úgy éjfél körül megérkeztek az emberek. Hirtelen tele lett a Buffalo, megint nehéz volt megmozdulni is, ám pont ez a lényeg.
A forgatókönyv innentől pedig a szokásos: asztalon táncolás, közös éneklés, és hatalmas őrjöngés. Az is megesett, hogy Krisztián az utcáról énekelt – mire jó egy URH-s mikrofon – miközben az ajtónálló bőszen kínálgatta finom “Sétáló János” italával. (Természetesen elfogadta, és kortyolgatta is a nemes nedűt).

A beszámoló végén nincs semmiféle konklúzió, nézzétek a képeket.