Némi bizonytalanság után kb. 1 hónappal ezelőtt eldőlt, hogy idén is a First játszhat a fáklyás felvonulás utáni utcabálon. Így a felkészülést komolyan is vettük: két kőkemény próbát nyomtunk le a hangszereket, hangszálakat és egymást sem kímélve. Mivel színvonalas és nagyszerű hangulatú bulit akartunk a közönségnek ajándékozni, a hozzáállásban is megjelentek az elvárások. Ugyanis Tibi bejelentette: aki hibázik, azt lezavarja a színpadról. Természetesen a bakik már a próbán sem maradhattak el. De hogyan is sikerült lenyomni a fáklyás bulit? Lássuk!
A zenei felkészülés végeztével mindenki elégedetten tért vissza a hétköznapokba, hogy tovább várhassuk az év egyik legnagyobb szabadtéri fellépését. Ám pár nappal az esemény előtt jött az ötlet: legyen intro, azaz egy rövid bevezető az esti banzájba. A felvetést mindenki díjazta, így hamar el is dőlt, hogy élünk a lehetőséggel, és az új Star Wars epizódok egyik betétdalát felhasználva kezdjük a bulit.
A kiíráshoz képest ugyan némi késéssel, de elkezdtük a zenét. Szerencsére nagyszerű idő várta a közönséget, akik nagy örömünkre igen szép számmal jelentek meg. S úgy gondolom itt kell megjegyeznem azt a remek hírt, hogy a város egyik új szerzeményét, egy kényelmes és nagy színpadot kaptuk meg erre az eseményre, így végre nem kamionplatón kellett szoronganunk.
Ami pedig a technikát illeti: páratlan fényárban úszott az emelvény, ami mellé nagyszerű hangosítást kaptunk. Ezúton is köszönet minden közreműködnek az említett kiváló körülményekért! (Kivételt képez ez alól az a helyzet, hogy néha el-el tűntünk hangilag. Ennek igencsak prózai az oka: kevés volt az áram a rendszerben, hisz időnként 240 voltról lezuhant 180 voltra. Ez pedig a technikának édeskevés)
Zene a köbön
Az előjelek tehát mindenképp azt vetítették előre, hogy kellemes este lesz április 30-án. Ennek megfelelően rengeteg érdeklődő verődött össze a szokásos felvonulás után. Az igényeknek megfelelően a zenei repertoáron újítottunk amennyit lehetett, hogy ne csak az “agyonjátszott örökzöldek” jelenjenek meg. Ám bizonyos kedvencek mellett természetesen mi sem tudtunk csak úgy elmenni. A közönség elégedettségének az volt a jele, hogy ugyan éjfélre kopott a tömeg, de a felhangzó utolsó nótánál is még legalább kétszázan daloltak, táncoltak. Ez biztosított mindenkit afelől, hogy a szabadtéri koncertek ideje visszavonhatatlanul elkezdődött.
A magunk részéről mindenki teljesen kiélvezte az utolsó pillanatokat is, amit a színpadon tölthettünk, hiszen a jó hangulat magával ragadta a zenekart is. Fárasztó ugyan egy ilyen 3 és fél órás buli, de a közönség visszajelzései miatt nem kérdés, hogy megéri végigzenélni ezt az időt, és örömmel fogadjuk a meghívásokat is ennek megfelelően. Ennek a fényében tehát egyértelmű: mi készen állunk a jövő évi fáklyásra is!
Kiváló fotósok dolgoztak velünk idén is. Rosta Tibor képeit itt nézheted meg, míg Forgó Imi galériáját ide klikkelve találod.