Jó ideje nem voltunk szentesi törzshelyünkön, így alaposan bele kellett csapni a lecsóba banzájba. Ezt a fellépést is valószínűleg azonos szinten várta zenész és érdeklődő egyaránt.
Az asztal sok mindenre jó. Többek között táncra is (klikk a képre)
A Buffaloban viszont szinte mindig ugyanaz a forgatókönyv: álmoskás kezdés, későn érkező tömeg, óriási ereszd el a hajam. Ez alkalommal azonban biztosan volt egy megismételhetetlen momentum…
Már a megérkezés is tartogatott meglepetést: egy kisebb (3 fős) tótkomlósi különítmény tette tiszteletét ezen az estén. Mindig jól eső érzés, ha a zenerajongók lakóhelyükön kívül is megtekintenek minket. Ezzel a jó érzéssel kezdtük el a soron következő koncertet, a szokásosnak mondható családi létszám mellett.
A nép aztán csak gyűlt és gyűlt, a dalok repkedtek mindenfelé, az egybegyűltek pedig csak ropták a táncot becsülettel. Kb féltávnál aztán megérkezett a pezsgő, ami az ünneplés elengedhetetlen kelléke. Ez alkalommal ismét eljött annak az ideje, hogy egyik tagunk egészségére igyunk. Az ünnepelt pedig nem volt más, mint az örökifjú énekesnőnk, Enikő. Csapatunk női tagja ugyan nem ezen az estén és nem is ebben a hónapban töltötte be soron következő X – ét életévét, de jó szokásunkhoz híven koncerten köszöntöttük Őt. (Főleg Krisztián volt mókás, ahogy a Boldog születésnapot című köszöntő számot – amit mindig Enikő énekel – a telefonjáról olvasva prezentálta 🙂
Az este tehát szokásosan jól telt, köszönjük mindenkinek a megjelenést. Februárban folytatása következik!