Várható volt a nagy buli, hiszen már a kezdés előtt fél órával szinte tömve volt az ANNO kint és bent egyaránt. A csúszás is be volt tervezve, hiszen Zozi dolgozott, és a gyár szorító karmai közül nem tudott időben szabadulni. Ám ez is megoldódott, így belevágtunk a közönség nagy örömére. A kezdetekkor már bent voltak a gimisek, és ez egyet jelent azzal, hogy folyamatosan tele a táncparkett. A törzsközönség mellett őket nagyon kedveljük, hiszen bármilyen stílust játszunk éppen, biztosan pörögnek rá.

Az ANNO-nak van egy sajátos hangulata, mely magával ragadó. Ám van egy hátulütője is, mégpedig a szűk hely. A színpad nem túl magas, a tánctér pedig igencsak behatárolt, így óhatatlan a két helyszín közötti ütközés.

Azt még elviseli az egyszeri zenész, ha valaki véletlenül beesik a színpadra tánc közben, ez benne van a pakliban. Azt már viszont igazán nehezen toleráljuk, ha szánt-szándékkal, kérésünk ellenére feljönnek a színpadra. A hely szűke miatt ugyanis zsúfoltan vagyunk mi is rajta, majdhogynem egymásba ér a technika.

És pontosan ebből alakult ki a kis közjáték. Az egyik fiatalember széles jókedvében, fel-fel lépegetett a színpadra, holott nem egyszer megkértük szépen, hogy ne tegye, hisz az ő helye lent van a tánctéren. Majd barátaival közösen a legkevésbé sem kemény zenékre is pogózni kezdtek, aminek az lett a vége, hogy beesett a zenekarba fent nevezett egyén.

Ekkor még csak határozott hangon jeleztem neki, hogy ezt nem kellene megismételni, ám ez olaj volt a tűzre. Onnantól kezdve kirívóan provokált. Mígnem a koncert vége felé ismét eszetlen pogózásba kezdtek, minek folyományaként ismét a színpadon – pontosabban Zozi basszus alapjában landolt fiatal barátunk. Ekkor untam meg a játékot, és a srácot nyakánál fogva kirángattam a színpadról, majd üvöltve kizavartam a kocsmából. E közjáték után persze megkaptam, hogy miért bántottam, mikor ő csak jól érezte magát. Ennek oka egyszerű: ha valaki többszöri kérésre sem érti meg, hogy ésszel kell viselkedni, arról nem tehetek. Azt pedig a legkevésbé sem szeretném, ha a drága pénzen vett felszerelésünk pár hülye gyerek miatt tönkre menne. Nekik lehet, hogy jó hecc, nekünk viszont nem. Bár gondolom, ha összetörne valamit, és benyújtanám neki a számlát, sokkot kapna az összegen.

A szabályok nagyon egyszerűek: a színpadon a zenekar tartózkodik és senki más. És ha ez megy, akkor szól tovább a Rock and Roll. Minthogy szólt is, miután renitenském kiment a krimóból. Onnantól helyreállt a rend, és végre mindenki normálisan tudott mulatni. Igazán kiváló koncert volt.

Tags: anno, koncert, orosháza