A szomszédos Csongrád megyében, Szentesen játszottunk ismét, az ottani törzshelyünknek számító krimóban. Az arányokat tekintve az utolsó pár buliból mindössze egy, talán kettő maradt el a giga – mega össznépi  ereszd el a hajam kategóriától, ami igen csak kellemes a zenekar számára. Tehát a szokásos nagy megmozdulást vártuk erre az estére is, ám az indulás is lassan hasonló lesz minden ilyen eseménynél: Zolinak ismét meló volt 21 óráig, így csak később vágott neki a kilométereknek Andor “szekerén”. A kisbusszal fél 9 körül indultunk, ám a lakott területen kívüli meglepetés nem maradhatott el. Történt ugyanis, hogy iszonyatosan nagy köd volt két település között, olyannyira, hogy volt mikor 1 teljes aszfaltcsíkot sem láttunk, melyre rásegített a párától elhomályosult szélvédő is, amin – mint ahogy Tóth “Gyula” és Krisztián megjegyezte – két kisebb fenék alakú résen pislogtunk ki a mindent elnyelő tejfölre.

tovább…

Lassan tényleg régi ismerősként lépünk és léphetünk be a Hotel Flórába Gyopároson. Az viszont tény, hogy harmadik alkalommal kértek fel bennünket, hogy a különböző korosztályú fővárosi leányzóknak, és a megjelent szülőknek prezentáljunk egy First bulit “lábujjhegyen”. Bár ez a lábujjas dolog nekem most kicsit nehezebben ment egy orvosi beavatkozásnak köszönhetően, de amire a jelző is utal: már – már magnóra emlékeztető hangerőt alkalmazhattunk csak ezen a megmozduláson. A csajszik egyébként két korosztályban elhozták a kézilabdás tornáról a legfényesebb érmet, míg a legkisebbek “csak” bronzot hoztak össze idén. S hogy mi volt még a bulin? Lássuk tovább!

tovább…

Eljött 2009 decembere is, és annak 18. napja, s ami minket illet, ezt a napot amolyan szokásos évzáróként vártuk. A hely természetesen nem is lehetett más, mint a hazai pálya, az Anno söröző. Sajnos előzetes félelmünk, miszerint elég “szolíd tömeg” teszi tiszteletét a krimóban, beigazolódott. Várható is volt ez, mivel másnap majd’ mindenkinek meló volt, ám ettől függetlenül tudtuk: mint mindig, ebben a helyzetben is megpróbálunk magunkból mindent kihozni. Lelkesedésünket valamelyest a kegyetlen hideg is lohasztotta, és a szokásos késés is megvolt – Krisztián az odaúton is talált magának fényképezni és dolgozni valót… Ám amint odaértünk, már – már családias hangulatban kezdhettünk hozzá a gyors installnak, azaz a kipakolásnak és beszerelésnek.

tovább…

Idén utoljára indultunk útnak december 12 – én este Szentesre. Az előzőleg közölt csonka helyett mégis teljes létszámban tudtuk birtokba venni a kisbuszt az eseményre, azzal a tudattal, hogy a mindig pezsgő Buffaloban a 2009 – es finálé következik. Kíváncsian vártuk hát a soros estét annak fényében, hogy az előző kettő a többiek szerint minimum az évtized bulijai voltak. Szerintem meg First tagságom szentesi mozgalmának  két legkiemelkedőbb alkotása mind a zenekar, mind a közönség részéről. Az álmosság ugyan erőt vett némelyikünkön már odafelé, ugyanis Zolinak azzal a tudattal kellett megbirkóznia, hogy másnap – maximum 2 órás alvás után – folytatódik a robot a gyárban, ám így is jó érzésekkel pörgettük a kilométereket magunk alatt. tovább…

Ez lehet a legjellemzőbb mondat, ha tömören akarom jellemezni a múlt szombat estét Szentesen. Nemcsak a közönség ropta a koncert elejétől kezdve, hanem a zenekar is. Emellett kissé rendhagyóra sikeredett a buli, hiszen a megszokottól eltérően már a megérkezéskor tele volt a Buffalo. Ami azért Szentesen nem szokás. De kezdjük az elején. tovább…