Visszatértünk. Mármint a Piactérre. Az előző években a Sörkert volt a Fáklyáson a koncerthelyszín. Ám 2009-ben az ottani tulaj nem rendezett semmilyen koncertet. A Fáklyás felvonulás szervezői pedig – Papp Robi barátunkkal az élen – már évek óta rágják a fülünket, hogy játsszunk náluk. Eddig nem volt rá lehetőség, ám most minden adott volt ehhez, így megegyeztünk.
Egy nagy dilemma volt: nem tudtak nagy színpadot hozatni, így maradt a kamion plató, amit nem titkoltan ki nem állhatunk, mert tökéletesen alkalmatlan egy normális koncertre, ráadásul az 1970-es évek érzését kelti. De a szükség nagy úr, így kompromisszumra jutottunk a szervezőkkel: két kamion állt be egymás mellé, (mindössze 10 cm-es hézaggal), így kialakult egy nagy színpad. Nem a legjobb, de ez már legalább használható méretre és hangzásra egyaránt. tovább…
A címben benne van minden: itt a tavasz. És ez azon kívül, hogy már nem kell a vastag kabát napközben, onnan is észlelhető, hogy a klub koncerten egyre többen kijárnak cigizni a teraszra. És ez nekünk kiváltképp jó, hiszen nincs akkora füst a krimóban.
Az április elején esedékes ANNO koncerten is ez volt a felállás. A teraszon sokan voltak, így bent is viszonylag könnyen elfértek a táncos lábúak. Kellett is a hely, hiszen sokan gondolták úgy, jó kis péntek esti program a First koncert.
A szöveget most nem is nyújtjuk jobban, beszéljenek a képek…
Nem vicc, valóban az volt. És ezt nem csak mi mondjuk, hanem a nagyérdemű publikum is. Olyat azért elég régen tapasztaltunk, hogy gyakorlatilag az őrjöngés határát súrolta a közönség. Már a beszerelésnél látszott, hogy nagy móka elé nézünk. Persze megvártuk az albán – magyar focimeccs végét. Krisztián és Bandi – a sportot szerető vonal – pár helyi úriemberrel együtt értékelte aranylábúink aznapi teljesítményét (aki nem tudja, 0-1 lett a meccs. Persze ide). Mindeközben Enikőnek nyugtattuk a lelkét, hogy egy meccs csupán 90 perces, így nem kell az egész éjszakát unalomban töltenie. :))))