Még szeptember elején esett meg velünk, hogy Algyőre hívtak koncertezni egy főzőversenyre. A meleg kedvez egy fesztiválnak, a kánikula néha előnyére válik, ám a hőségriadó semmiképpen nem. Pedig a késő délutáni oda úton 38 Celsius fokot mutatott a kocsi digitális hőmérője.

Ez aztán meg is látszott a helyszínen, hisz alig lézengett ember. Megértjük őket, nekünk is alig akaródzott kiszállni a légkondis utastérből. A döglesztő melegben aztán régi ismerősbe botlottunk, nevezetesen Pleskonics Andrásba, azaz Plesibe, aki a szegedi egyetemen rocktörit oktat. (Egyébként annál inkább öröm volt a találkozás, hisz nevezett orosházi születésű). Ezen a napon Plesi volt a műsorvezető, ám neki sem volt sok sikere: a kevés ember is inkább az árnyékban lihegett, minthogy kijött volna a placcra. tovább…

Az Úr 2008. esztendejének államalapítási napján Tótkomlósra vezérelt bennünket.

Jó hogy mentünk, hiszen szerződésünk volt. Na meg a szomszédvárban mindig jó játszani. Kiváltképp, ha nem matiné koncertet adunk a verőfényes délutánon, amikor senki nem merészkedik a színpad elé. Na de most. Esti koncert a ligetben, amit részünkről nagy várakozás előzött meg. tovább…

A nyár nem volt unalmas időszak, hisz új taggal bővült a zenekar.

Nevezetesen Berki Lillával, aki énekesnőnek érkezett közénk. A történet egyszerű: Enikő kapott egy lehetőséget, hogy Finnországba utazzon az orosházi énekkarral, amit persze nem lehetett kihagyni. Viszont az augusztusi két koncert már le volt kötve, így énekesnő nélkül álltunk. Ekkor jött az ötlet, hogy felhívjuk Berki Lillát, vállalja-e a beugró szerepet? És örömünkre vállalta. tovább…

A kardoskúti falunap kissé rendhagyó volt számunka, két okból is. Egy: még sosem játszottunk ott, pedig csak pár kilométerre van tőlünk a “Hollywood”-nak is becézett kis település. A másik pedig, hogy az utóbbi pár évben szokatlan módon két részletben koncerteztünk, igaz, rajtunk kívülálló okok miatt. tovább…

Igazából mi magunk sem nagyon hittük el a dolgot. Jó pár héttel a koncert előtt hosszas egyeztetés után vállaltuk el a fellépést. Annyit tudtunk, hogy autóverseny és egyéb nyalánkságok lesznek, az esti programot kell kicsit megpörgetni amúgy koncertileg. A hang és fénycucc helyben van stb, stb.

Aztán megérkeztünk a turnébusszal, és gyakorlatilag sokkot kaptunk. Ilyet még egyikünk sem látott, és álmodni sem mertünk volna arról, hogy egy hasonlóan exkluzív helyen koncertezhetünk. De hogy eláruljuk végre: egy Zsámbék melletti, dombok közé elrejtett szovjet tankos egység laktanyájában volt a buli, azon belül is egy hosszú évek óta üresen álló tank hangárban. Döbbenetes. A szocialista építőipar remekművei minden felé: vas és beton. Az épületek összedőlve, mindenhol veszélyt jelző táblák, és ember nagyságú gaz. tovább…