Hol máshol lehetett volna a 2011-es év első koncertje, mint Szentesen a Buffaloban, a zenekar “vidéki fellegvárában”. Az ottani rajongók most sem hazudtolták meg magukat. Tulajdonképpen lassan már nem is lehet jelzőket írni azokra a koncertekre anélkül, hogy ne ismételgessem ugyanazokat: frenetikus, óriási, király stb. stb.

Pedig valamit kénytelen leszek írni, hiszen ismét olyat alkotott a szentesi közönség, ami belevitt minket is a buliba. Tehát akkor legyen “elképesztő nagy buli”. Ez mindent elmond. tovább…

A szokásosnak mondható koncert események – teltház, tömeg, őrjöngés, asztaltánc – zajlottak a Buffaloban december 18-án. Az előző beszámolóban azt írtam, hogy ennyi embert még nem láttam ebben a klubban. Nos, ezt máris cáfolhatom, hiszen most még nagyobb tömeg zsúfolódott össze. Ám a magyar ember találékony: ha nem fér el a táncparketten, felmegy az asztalra. A Buffaloban úgyis nagy hagyománya van az asztaltáncnak, ám most ezt teljesen kihasználta a nagyérdemű, hisz az összes asztalt elfoglalták a táncolók.

Az események akkor vettek némi fordulatot, mikor az egyik asztal megunta a rendeltetéstől eltérő használatot és leszakadt- a rajta lévőkkel együtt. Szerencsére nem sérült meg senki, ám a koncert ettől a kis közjátéktól sem állt le, hiszen a show-nak mindig menni kell tovább.

A képek ide kattintva érhetők el.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ANNO-ban tartunk amolyan karácsonyváró bulit. Ezek a kis szeánszok rendre sok embert vonzanak, és ez most sem volt másként. Ahogy pedig ígértük, a Magna Cum Laude pálinka dalát is megtanultuk erre az estére, és ettől fogva toronymagasra hágott a táncőrület.

Nem is írok többet, inkább jöjjenek a fotók, ide kattintva nézheted is.

Félreértés ne essék: az ilyen tömegnyomornak, mint ami november 13-án fogadott minket a Buffaloban, minden zenekar örülne. Később értünk a helyszínre mint szoktunk, és már ekkor tudtuk, valami készül: tele volt minden helyiség. Gyors összepakolás, welcome drink be a szervezetbe és már kezdtük is. tovább…

A városi könyvtár idén is meghirdette Rockvetélkedőjét, amit a művházban rendeztek meg. Amikor olvasgattuk a felhívást, meg is fogalmazódott bennünk, hogy nevezni kellene. Én a magam részéről aztán némi gondolkodás után elvetettem az ötletet. Ekkor még Enikővel és Zolival egyezkedtünk a nevezésről. Mire meggondoltam/meggondoltuk a dolgot, addigra Zoli egy másik csapat tagjaként már nevezett is. Így végül Andorral kiegészülve (plusz Enikő és jómagam), a Half – First nevet választva úgy döntöttünk, mi is megmérkőzünk a Dr. Rock – ot is a soraiban tudó zsűri előtt!

tovább…