Vörösmarty nap az iskolaudvaron

megmondta: Krisztián  // kategória: beszámoló

Szeptember végére kaptunk egy felkérést az orosházi Vörösmarty Általános Iskolába. Nagyjából 2 éve próbálkoznak az ottani pedagógusok becserkészni minket, ám eddig sosem volt jó az időpont. Azonban most időben léptek, így jó előre beírtuk magunknak a koncertnaptárba a szeptember 25-ét. És meg is jelentünk.

Már a bepakolásnál tudtuk, hogy nem szokványos koncert lesz, hiszen az udvaron a suliba járó gyerekek rohangáltak fel-alá. Időközben az is kiderült, hogy nemzetközivé vált a rendezvény, hiszen Török gyerekek és tanáraik voltak vendégségben Orosházán.

Ennek  a koncertnek – illetve a helyszínnek – volt más pikantériája is. Mégpedig az, hogy Tibi és jómagam annak idején itt koptattuk az iskolapadot, a zenei osztályban, Enikő nagylánya, Zsófi pedig most teszi ugyanezt ott. Így mi ketten Tibivel régi ismerősként köszöntöttük a tanárok jó részét, akik minket is tanítottak.

A koncertet egy mini színpadon nyomtuk le, melyen éppen csak elfértünk. Bár meg kell vallani, játszottunk ennél már szűkösebb helyen is. A diáksereget nem sokáig kellett nyaggatni a táncra, elkezdték azt maguktól is. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, kiosztottuk a teljes repertoárt és abból válogatott a nagyérdemű. Nem is győztük “felvenni a rendelést”, olyan ütemben érkeztek a kérések.

A kör közepén állva (klikk a képre galériáért)

A kör közepén állva (klikk a képre galériáért)

Az egyik legjobb pillanat az EDDA – Kör című számánál volt. A gyerekek – némi tanári unszolásra – körbe álltak, és mindenki teli torokból üvöltötte a refrént. Erre aztán kértem 3 önként jelentkezőt, hogy a mikrofonba is elismételjék ugyanezt. Ez általában hosszas könyörgés és “embervadászat” után szokott sikerülni. Ám a Vörösmarty suliban (mely nekünk régi diákoknak megmarad 3. számú iskolának) nem véletlen oktatják az ének-zenét kiváló színvonalon: azonnal akadt önként jelentkező, aki hibátlanul énekelt.

A bulinak az időhiány mellett a leszálló sötétség vetett véget – kiváltképp, hogy a fejünk felett lévő udvari lámpa sem nagyon akart dolgozni: hol bekapcsolt, hol kialudt. Így mi sem láttunk.

Egy szónak is száz a vége: kiváló koncert volt, és reméljük, egy év múlva a Vörösmarty napon ismét találkozunk.

Tags: , ,

Szólj hozzá!