Olyat azért ritkán lát az ember, hogy a füstös és hangos rock koncertre belibben egy hófehér ruhába öltözött menyasszony. Most ezt is megértük Szentesen augusztus 13-án. De azért volt itt még pár érdekes momentum. Kezdésnek mondjuk az, hogy már az első számot sem tudtuk eljátszani, mert Zoli basszusgitárján elszakadt egy húr. Így 15 perc átszerelés után folytattuk. Ekkor már fullon volt a Buffalo.

Kicsit féltünk ettől az estétől, mert terveink szerint csak szeptemberben mentünk volna Szentesre, hiszen nyáron sokan nincsenek otthon. De Horváth Zoli erősködött, hogy a vízilabdatorna záróestjén csak nekünk kéne játszani, így elvállaltuk. És nem bántuk meg, hiszen annyira sokan voltak, hogy még az udvaron is pult működött. Emiatt pedig a benti asztalokat mind kipakolták, ez viszont megakadályozta a díszes törzsközönséget az asztaltáncban.

Meglepődtünk a menyasszony érkezésén (klikk a képre)

De ezt is megoldottuk. Azonban mindezek előtt szót kell ejtenem egy fehér ruhás jelenségről. tovább…

A nyári szünet előtti június 16-i koncert sokáig emlékezetes marad mindenki számára. Főleg az ünnepelteknek, akikből volt szép számmal. De kezdjük az elején.

Mikor megérkeztünk és beléptünk a folyosóra, az első asztalnál ez a felirat fogadott bennünket: Foglalt – 12 fő – Kolenyák Kata. Rögtön jött is Zsuzsikától a magyarázat, miszerint itt ma este leánybúcsú (is) lesz. Ezt hallva elkönyveltük, hogy egy újabb mókás elem színesíti majd a koncertet.

Kolenyák Kata szépen énekelt, így frigyére áldásunkat adtuk

Bepakolás után gyorsan bele is csaptunk a lecsóba, hiszen gyülekezett a közönség és hamar beállt a hangulat. A már szokásos jelzőket – jó buli, teltház, őrjöngés, asztalon táncolás – külön nem emlegetem, mert ezek szerencsére természetesek és most sem volt ez másként. De azért Szentes mindig tartogat meglepetéseket… tovább…

Mindig mikor “megnyerem” a szentesi bulik beszámolójának elkészítését, eszembe jut a költői kérdés: mit lehetne mégis még írni ezekről a banzájokról??? Azt is lehetne mondani – stílszerűen inkább írni – , hogy ugyanarra a koreográfiára készül minden alkalom a Buffalóban: mi játszunk, ti meg jól érzitek magatokat és ebből a csodás találkozásból hatalmas nagy buli kerekedik, kivétel nélkül.

Ebben a klubban mindig teltház van (klikk a képre)

Ha bővebben akarok fogalmazni, akkor talán annyival lehet kiegészíteni a szitut, hogy a kezdésnél családiasabb hangulatban telik az idő, eltelik 30 perc, és nem hogy a tánctéren, de már az asztalok tetején sincs hely – bár a Buffalóban már az asztalok teteje is bőven a tánctérnek felel meg… 🙂 tovább…

Az ég a szentesi “kirándulásunkat” is alaposan megsiratta, ugyanis egész este szemerkélt az eső ezen a szombaton. Minket azonban ez sem tántoríthat el abban, hogy eljussunk az asztalon táncolás fellegvárába, vagyis Szentesre a Buffaloba!

Látkép az asztalról (klikk a képre)

Itt ugyan rögtön meglepetések is vártak minket, hiszen a First plakát sehol sem volt látható a krimó bejáratánál, és az előző néhány alkalommal megszokott “tömeg” sem volt még jelen, de mi már tudjuk: utóbbi minden esetben mulandó állapotnak bizonyul. tovább…

Jóformán még el sem kezdtük, hiszen a zenei beállással bajlódtunk. De ez őket nem érdekelte, nem kérdezték meg hogy mikortól megy hivatalosan a buli. Felálltak az asztaltól és táncolni kezdtek. Mi meg csak néztünk nagyokat, hisz a hangcucc még szarul szólt, be kellett (volna) állítani. De ezzel sem foglalkoztak. Csak táncoltak és egyre többen lettek.

Tánc lent és fent (klikk a képre)

Mire a szám feléhez értünk, már el sem fértek rendesen a parketten. Ráadásul még hangolni is kellett, de hát a mondás is azt tartja, hogy mindent értük. Mármint a közönségért. tovább…