A nyári szünet előtti június 16-i koncert sokáig emlékezetes marad mindenki számára. Főleg az ünnepelteknek, akikből volt szép számmal. De kezdjük az elején.

Mikor megérkeztünk és beléptünk a folyosóra, az első asztalnál ez a felirat fogadott bennünket: Foglalt – 12 fő – Kolenyák Kata. Rögtön jött is Zsuzsikától a magyarázat, miszerint itt ma este leánybúcsú (is) lesz. Ezt hallva elkönyveltük, hogy egy újabb mókás elem színesíti majd a koncertet.

Kolenyák Kata szépen énekelt, így frigyére áldásunkat adtuk

Bepakolás után gyorsan bele is csaptunk a lecsóba, hiszen gyülekezett a közönség és hamar beállt a hangulat. A már szokásos jelzőket – jó buli, teltház, őrjöngés, asztalon táncolás – külön nem emlegetem, mert ezek szerencsére természetesek és most sem volt ez másként. De azért Szentes mindig tartogat meglepetéseket… tovább…

Mindig mikor “megnyerem” a szentesi bulik beszámolójának elkészítését, eszembe jut a költői kérdés: mit lehetne mégis még írni ezekről a banzájokról??? Azt is lehetne mondani – stílszerűen inkább írni – , hogy ugyanarra a koreográfiára készül minden alkalom a Buffalóban: mi játszunk, ti meg jól érzitek magatokat és ebből a csodás találkozásból hatalmas nagy buli kerekedik, kivétel nélkül.

Ebben a klubban mindig teltház van (klikk a képre)

Ha bővebben akarok fogalmazni, akkor talán annyival lehet kiegészíteni a szitut, hogy a kezdésnél családiasabb hangulatban telik az idő, eltelik 30 perc, és nem hogy a tánctéren, de már az asztalok tetején sincs hely – bár a Buffalóban már az asztalok teteje is bőven a tánctérnek felel meg… 🙂 tovább…

Az ég a szentesi “kirándulásunkat” is alaposan megsiratta, ugyanis egész este szemerkélt az eső ezen a szombaton. Minket azonban ez sem tántoríthat el abban, hogy eljussunk az asztalon táncolás fellegvárába, vagyis Szentesre a Buffaloba!

Látkép az asztalról (klikk a képre)

Itt ugyan rögtön meglepetések is vártak minket, hiszen a First plakát sehol sem volt látható a krimó bejáratánál, és az előző néhány alkalommal megszokott “tömeg” sem volt még jelen, de mi már tudjuk: utóbbi minden esetben mulandó állapotnak bizonyul. tovább…

Jóformán még el sem kezdtük, hiszen a zenei beállással bajlódtunk. De ez őket nem érdekelte, nem kérdezték meg hogy mikortól megy hivatalosan a buli. Felálltak az asztaltól és táncolni kezdtek. Mi meg csak néztünk nagyokat, hisz a hangcucc még szarul szólt, be kellett (volna) állítani. De ezzel sem foglalkoztak. Csak táncoltak és egyre többen lettek.

Tánc lent és fent (klikk a képre)

Mire a szám feléhez értünk, már el sem fértek rendesen a parketten. Ráadásul még hangolni is kellett, de hát a mondás is azt tartja, hogy mindent értük. Mármint a közönségért. tovább…

Hol máshol lehetett volna a 2011-es év első koncertje, mint Szentesen a Buffaloban, a zenekar “vidéki fellegvárában”. Az ottani rajongók most sem hazudtolták meg magukat. Tulajdonképpen lassan már nem is lehet jelzőket írni azokra a koncertekre anélkül, hogy ne ismételgessem ugyanazokat: frenetikus, óriási, király stb. stb.

Látkép az asztalról - mindenki táncol (klikk a képre)

Pedig valamit kénytelen leszek írni, hiszen ismét olyat alkotott a szentesi közönség, ami belevitt minket is a buliba. Tehát akkor legyen “elképesztő nagy buli”. Ez mindent elmond. tovább…