A címben benne van minden: itt a tavasz. És ez azon kívül, hogy már nem kell a vastag kabát napközben, onnan is észlelhető, hogy a klub koncerten egyre többen kijárnak cigizni a teraszra. És ez nekünk kiváltképp jó, hiszen nincs akkora füst a krimóban.

Az április elején esedékes ANNO koncerten is ez volt a felállás. A teraszon sokan voltak, így bent is viszonylag könnyen elfértek a táncos lábúak. Kellett is a hely, hiszen sokan gondolták úgy, jó kis péntek esti program a First koncert.

A szöveget most nem is nyújtjuk jobban, beszéljenek a képek…

Nem vicc, valóban az volt. És ezt nem csak mi mondjuk, hanem a nagyérdemű publikum is. Olyat azért elég régen tapasztaltunk, hogy gyakorlatilag az őrjöngés határát súrolta a közönség. Már a beszerelésnél látszott, hogy nagy móka elé nézünk. Persze megvártuk az albán – magyar focimeccs végét. Krisztián és Bandi – a sportot szerető vonal – pár helyi úriemberrel együtt értékelte aranylábúink aznapi teljesítményét (aki nem tudja, 0-1 lett a meccs. Persze ide). Mindeközben Enikőnek nyugtattuk a lelkét, hogy egy meccs csupán 90 perces, így nem kell az egész éjszakát unalomban töltenie. :))))

tovább…

Félreértés ne essék, megsértődni ne tessék. Ezt Norbinak üzenjük, aki egészen eddig üzemeltette a Buffalot Szentesen. Korrekt volt a kapcsolat mind üzletileg mind barátilag, és igazán jó koncerteket nyomtunk.

Azonban úgy alakult, hogy a hely tulajdonosa bérlőt váltott, és visszatért Horváth Zoli, aki annak idején odacsábított minket. És persze első dolga volt felhívni a First zenekart. Ez be kell, valljuk, igen jól esett, pláne mikor megtudtuk, hogy az újranyitó bulit csak és kizárólag velünk tudja elképzelni. Ezért nagy dátumegyeztetés kezdődött, és a végén február 7-én állt meg a naptár lapozgatása. Ekkortól ismét új – vagy régi – időszámítás kezdődött a Buffaloban.

A koncert estéjén már abból le tudtuk mérni az érdeklődést, hogy nem volt szabad asztal, és az addigiaktól eltérően 10 órakor már alig lehetett mozogni, olyan sokan voltak. Így nem is vártunk sokat, a húrok közé csaptunk. Sok régen látott ismerős jött el újra, emellett pedig egy kis hazai – orosházi és tótkomlósi – társaság is befutott a kezdésre. Így lett teljes a csapat, mely már a harmadik számnál az asztalra hágott. (Itt jegyeznénk meg zárójelben, üzenve a tulajnak, hogy a színpad előtti asztalokat legközelebb vigye ki, mert nem lehet tőlük elférni).

Fotó? Na, az nincs…itthon hagytuk a gépet. Nem először, de remélhetőleg utoljára…

Az előző beszámoló végén azt írtuk, hogy mi már semmin nem lepődünk meg. És valóban.
A második csapat érkezett Orosházára Budapestről január utolsó hétvégéjén, így mi újra a Hotel Flóra felé vettük az irányt. A koncert némileg rendhagyó volt. Mivel Krisztiánt bő egy héttel ezelőtt megműtötték, így a két lány, Enikő és Lilla gőzerővel gyakorolta a fiús számokat. Volt is nagy röhögés próbán, mikor a csajok a Tankcsapdát kezdték el mélyen dörmögni. Ám Krisz annyira összekapta magát, hogy kijött a koncertre, és néha beszállt. Bár mindezt kényelmesen, egy bárszéken ücsörögve tette meg, miközben a csajok előtte villogtak. tovább…

Nem mindennapi felkérés érkezett a zenekarhoz még december legelején. Az Orosháza Kézilabda Sport Club egyre gyümölcsözőbb kapcsolatot ápol budapesti csapatokkal. Már második alkalommal érkeztek a fővárosból gyerek csapatok, hogy egy villámtornán összemérjék tudásukat a helyiekkel.

Eddig a sport hír. A lényeg, hogy a budapesti lány csapat a Hotel Flórában szállt meg Gyopárosfürdőn. A torna egyik főszervezője pedig ismeri a zenekart, így a szálló tulajdonosával egyeztetve koncertet szerveztek. tovább…