Annyiszor leírtam már, hogy a Buffalo mindig új élményekkel gazdagít minket, hogy lassan én magam sem hiszem el. Pedig így van, amire példa a szeptember 17-i koncert is.

A szokásosnál valamivel később kezdtünk, hiszen Bandi a Hagyaték Örökség zenekarral játszott kora este, ahonnan Andor szállította Szentesre. A szállítást szó szerint kell érteni, hogy hiszen gitárosunk előző nap focizott és kificamította a bokáját. Így két mankóval bicegett be a Buffaloba. Ennek egy hátránya volt, hogy a koncerten végig nehezére esett a pedálokat taposni, de ezt csak szakavatott szemek vették észre, ügyesen megoldotta a helyzetet.

Szokás szerint a lányok kezdték a táncot (klikk a képre)

Az este énekesnőnk, Enikő köszöntésével kezdődött, hiszen névnapját ünnepelte. A pezsgő után pedig belecsaptunk. Most is a lányok voltak bátrabbak, 2-3 szám után ők kezdték meg a táncot – ezen már meg sem lepődök. tovább…

Olyat azért ritkán lát az ember, hogy a füstös és hangos rock koncertre belibben egy hófehér ruhába öltözött menyasszony. Most ezt is megértük Szentesen augusztus 13-án. De azért volt itt még pár érdekes momentum. Kezdésnek mondjuk az, hogy már az első számot sem tudtuk eljátszani, mert Zoli basszusgitárján elszakadt egy húr. Így 15 perc átszerelés után folytattuk. Ekkor már fullon volt a Buffalo.

Kicsit féltünk ettől az estétől, mert terveink szerint csak szeptemberben mentünk volna Szentesre, hiszen nyáron sokan nincsenek otthon. De Horváth Zoli erősködött, hogy a vízilabdatorna záróestjén csak nekünk kéne játszani, így elvállaltuk. És nem bántuk meg, hiszen annyira sokan voltak, hogy még az udvaron is pult működött. Emiatt pedig a benti asztalokat mind kipakolták, ez viszont megakadályozta a díszes törzsközönséget az asztaltáncban.

Meglepődtünk a menyasszony érkezésén (klikk a képre)

De ezt is megoldottuk. Azonban mindezek előtt szót kell ejtenem egy fehér ruhás jelenségről. tovább…

Adott a tanév vége. Adott a GYIÖK. S ha már így alakult, utóbbi az előbbi ünneplésének is teret adott. Tette ezt egy szimpatikus, zenés délutánnal június 20-án a Kossuth utcán – vagy ahogy mifelénk mondják, a Fő utcán – ahová egy remek színpadot is felállítottak.

Felülnézeti dobszett (klikk a képre) Fotók: Rosta Tibor

Az orosházi Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat tagjai komolyan gondolják amit csinálnak, és milyen jól teszik! Ennek köszönhetően a városban színvonalas és érdekes programok sokaságát hozták, és hozzák tető alá folyamatosan. Ilyen volt a legutóbbi össznépi megmozdulás is, ami a Mezítlábas Tanévzáró nevet kapta – ötletesen. tovább…

A nyári szünet előtti június 16-i koncert sokáig emlékezetes marad mindenki számára. Főleg az ünnepelteknek, akikből volt szép számmal. De kezdjük az elején.

Mikor megérkeztünk és beléptünk a folyosóra, az első asztalnál ez a felirat fogadott bennünket: Foglalt – 12 fő – Kolenyák Kata. Rögtön jött is Zsuzsikától a magyarázat, miszerint itt ma este leánybúcsú (is) lesz. Ezt hallva elkönyveltük, hogy egy újabb mókás elem színesíti majd a koncertet.

Kolenyák Kata szépen énekelt, így frigyére áldásunkat adtuk

Bepakolás után gyorsan bele is csaptunk a lecsóba, hiszen gyülekezett a közönség és hamar beállt a hangulat. A már szokásos jelzőket – jó buli, teltház, őrjöngés, asztalon táncolás – külön nem emlegetem, mert ezek szerencsére természetesek és most sem volt ez másként. De azért Szentes mindig tartogat meglepetéseket… tovább…

Ezen az ominózus estén úgy érkezett meg a zenekar az esti buli helyszínére, hogy egy meleg és mozgalmas napot zárunk le. Jómagam a harmadik míg a zenekar többi tagja a második zajkeltésre készülődött aznap. Ennek megfelelően mindenki kicsit álmoskásan, ám ugyanolyan lendülettel és lelkesedéssel pakolászott a színpadon.

A helyszínen konkrétan még senki nem volt amikor én megérkeztem – kicsit később mint a többiek, de még teljesen időben az utolsó előtti fellépés miatt, mivel az Örökség zenekarral játszottam. Tibi leleményességét dícséri, hogy az én cuccom is hamar be lett állítva, a megszokottól eltérően, de annál jobban 🙂

Kevés ember kis helyen is jól érzi magát (klikk a képre) Fotók: Kálmán László

Aztán az emberek elkezdtek gyűlni, s bár nem volt meg a “hering buli”, azért jöttek az érdeklődők, s természetesen táncikáltak is egy jót. Összességében ismét egy kisebb létszámú, ám remek hangulatú banzájjal búcsúztattuk el azt a hetet, és köszöntöttük a hétvégét. Legyen máskor is szerencsénk egymáshoz 🙂