Ezen az ominózus estén úgy érkezett meg a zenekar az esti buli helyszínére, hogy egy meleg és mozgalmas napot zárunk le. Jómagam a harmadik míg a zenekar többi tagja a második zajkeltésre készülődött aznap. Ennek megfelelően mindenki kicsit álmoskásan, ám ugyanolyan lendülettel és lelkesedéssel pakolászott a színpadon.

A helyszínen konkrétan még senki nem volt amikor én megérkeztem – kicsit később mint a többiek, de még teljesen időben az utolsó előtti fellépés miatt, mivel az Örökség zenekarral játszottam. Tibi leleményességét dícséri, hogy az én cuccom is hamar be lett állítva, a megszokottól eltérően, de annál jobban 🙂

Kevés ember kis helyen is jól érzi magát (klikk a képre) Fotók: Kálmán László

Aztán az emberek elkezdtek gyűlni, s bár nem volt meg a “hering buli”, azért jöttek az érdeklődők, s természetesen táncikáltak is egy jót. Összességében ismét egy kisebb létszámú, ám remek hangulatú banzájjal búcsúztattuk el azt a hetet, és köszöntöttük a hétvégét. Legyen máskor is szerencsénk egymáshoz 🙂

Mindig mikor “megnyerem” a szentesi bulik beszámolójának elkészítését, eszembe jut a költői kérdés: mit lehetne mégis még írni ezekről a banzájokról??? Azt is lehetne mondani – stílszerűen inkább írni – , hogy ugyanarra a koreográfiára készül minden alkalom a Buffalóban: mi játszunk, ti meg jól érzitek magatokat és ebből a csodás találkozásból hatalmas nagy buli kerekedik, kivétel nélkül.

Ebben a klubban mindig teltház van (klikk a képre)

Ha bővebben akarok fogalmazni, akkor talán annyival lehet kiegészíteni a szitut, hogy a kezdésnél családiasabb hangulatban telik az idő, eltelik 30 perc, és nem hogy a tánctéren, de már az asztalok tetején sincs hely – bár a Buffalóban már az asztalok teteje is bőven a tánctérnek felel meg… 🙂 tovább…

Immár második alkalommal tettük tiszteletünket Orosházán a Végső Állomásban. Az ottani első fellépésünkön (egy kis emlékeztető ITT) azzal kellett megbirkóznia a zenekarnak és a megjelenteknek, hogy a bulit rögtön követő szombati nap hivatalosan is munkanap volt.

Nem voltak sokan, de legalább kevesen 🙂 (klikk a képre)

Most ez a “veszély” nem állt fenn, viszont az ünnepek közelsége – valamint egyes vélemények szerint a ballagásokéi is – ismét némi közönséghiányt okozott. Vagyis újfent nem voltunk olyan sokan, ám ez cseppet sem szegte a kedvét azoknak, akik mégis úgy döntöttek, hogy végigbuliznak egy estét velünk. tovább…

Szentessel kapcsolatban az alapsztori szinte minden esetben ugyanaz: mikor megérkezünk a Buffaloba, a személyzeten kívül alig van valaki. Ilyenkor legtöbbször azt a poén sütjük el, hogy “akkor ma bizony fizetett próba lesz”, közben tudjuk (vagy inkább gondoljuk), hogy ez csak átmeneti, mert az emberek előbb- utóbb úgyis megérkeznek.

Még egyszer, fent az asztalon... (klikk a képre)

Most sem volt ez tulajdonképpen másként, hiszen érkezésünkkor 4 ember üldögélt a krimóban és iszogatott, beszélgetett békésen. Krisztián ekkor megjegyezte, hogy ilyen kevesen még sosem voltak, úgyhogy elképzelhető, hogy ma tényleg megvalósul a fentebb említett poén tárgya. (Halkan megjegyzem, én emlékszem olyanra is, amikor 2 fő eszegetett a Buffaloban és mikor elkezdtünk behangolni, ők is leléptek, szóval nem a legutolsó buli kezdet volt a legnehezebb 🙂 tovább…

Március végén egy új helyszínt is meghódítottunk, ez pedig nem volt más, mint a szarvasi Fülbevaló Klub. Sofőrünk, Tóth Uram szerencsére képben volt, így gyakorlatilag a hely keresgélésével nem kellett foglalkozni. Időben érkeztünk, ami azt is jelentette, hogy a minket fogadó szervezőkön kívül még nem nagyon voltak érdeklődők a környéken – illetve akik voltak, még 1-2 kör sétára lettek kárhoztatva egészen addig amíg be nem pakoltunk 🙂 tovább…