Régi elmaradást pótolok ezzel a beszámolóval, amikor is 2009 október 10-én Szentesen, a Buffalo Pubban nyomultunk. Tóth uram kódorgott valahol a kisbusszal, ezért Krisz és Tibi kocsijával indultunk útnak, persze szakadó esőben. A pakolást nagyban meggyorsította, hogy féltettük a cuccot a beázástól, így egy-kettőre menetkész állapotba hoztuk magunkat. Szentesen a megszokott kép fogadott minket: 10 ember lézengett a kocsmában. Nem keseredtünk el, mert ez a megszokott menetrend, majd jönnek. tovább…
Nem vicc, valóban az volt. És ezt nem csak mi mondjuk, hanem a nagyérdemű publikum is. Olyat azért elég régen tapasztaltunk, hogy gyakorlatilag az őrjöngés határát súrolta a közönség. Már a beszerelésnél látszott, hogy nagy móka elé nézünk. Persze megvártuk az albán – magyar focimeccs végét. Krisztián és Bandi – a sportot szerető vonal – pár helyi úriemberrel együtt értékelte aranylábúink aznapi teljesítményét (aki nem tudja, 0-1 lett a meccs. Persze ide). Mindeközben Enikőnek nyugtattuk a lelkét, hogy egy meccs csupán 90 perces, így nem kell az egész éjszakát unalomban töltenie. :))))
Félreértés ne essék, megsértődni ne tessék. Ezt Norbinak üzenjük, aki egészen eddig üzemeltette a Buffalot Szentesen. Korrekt volt a kapcsolat mind üzletileg mind barátilag, és igazán jó koncerteket nyomtunk.
Azonban úgy alakult, hogy a hely tulajdonosa bérlőt váltott, és visszatért Horváth Zoli, aki annak idején odacsábított minket. És persze első dolga volt felhívni a First zenekart. Ez be kell, valljuk, igen jól esett, pláne mikor megtudtuk, hogy az újranyitó bulit csak és kizárólag velünk tudja elképzelni. Ezért nagy dátumegyeztetés kezdődött, és a végén február 7-én állt meg a naptár lapozgatása. Ekkortól ismét új – vagy régi – időszámítás kezdődött a Buffaloban.
A koncert estéjén már abból le tudtuk mérni az érdeklődést, hogy nem volt szabad asztal, és az addigiaktól eltérően 10 órakor már alig lehetett mozogni, olyan sokan voltak. Így nem is vártunk sokat, a húrok közé csaptunk. Sok régen látott ismerős jött el újra, emellett pedig egy kis hazai – orosházi és tótkomlósi – társaság is befutott a kezdésre. Így lett teljes a csapat, mely már a harmadik számnál az asztalra hágott. (Itt jegyeznénk meg zárójelben, üzenve a tulajnak, hogy a színpad előtti asztalokat legközelebb vigye ki, mert nem lehet tőlük elférni).
Fotó? Na, az nincs…itthon hagytuk a gépet. Nem először, de remélhetőleg utoljára…