Azért mínusz 10 fokban mi sem szeretünk játszani. De mit várjon az ember 2009. első órájában, januárban, ami köztudottan tél. És a tél az bizony hideg, ha tetszik, ha nem.

Szóval a visszaszámlálás és az első korty pezsgő után azonnal rákezdtünk. A Kossuth utcán felállított plató ismét kicsinek bizonyult. Nem titok, rettentően utálunk platón játszani: kicsi, szűk és rosszul szól. De ez van. Bár Baranyás elképesztően jól belőtte a hangcuccot – ismét. tovább…

Kedves olvasó!

Tudjuk, nagyon el voltunk maradva a beszámolókkal, de visszamenőleg Boldog Karácsonyt kívánunk. Legfeljebb a jókívánságot betárolod magadnak 2009 karácsonyára, mert elképzelhető, hogy akkor is ilyen lusták leszünk…:)

Az ANNO az úgynevezett saját klub, így aztán mi sem természetesebb annál, hogy évek óta itt tartjuk karácsony előtt az utolsó koncertet. A félsz bennünk volt, hogy kevesen lesznek, hiszen pénteken volt a koncert, azonban szombaton munka várt mindenkit, lévén, hogy az istenadta nép előre dolgozott és tanult. De félelmeink hamar eloszlottak, mikor 10 után egyszerre csak megtelt a terem. A koncert a szokásos mederben folyt, ám előtte volt mit ünnepelni: Enikő ugyanis betöltötte a “18. életévét”, ezért a fiúk egy jóféle Tokajival köszöntötték őt. Jelezzük, a bor nem tartott túl sokáig.

Nem úgy a hangulat. A jól ismert arcok ismét megjelentek és totális őrjöngésbe fajult a koncert. De legalább karácsony előtt mindenki kitombolta magát.

Nem, nem kedves olvasó, ez még véletlenül sem egy új First szám címe. Nemes egyszerűséggel ezt történt 2008 novemberének utolsó hétvégéjén az Anno-ban.

A tettet Bandi követte el. Már a harmadik számnál problémát jelzett, mikor is a D húrt szakította el. Rutinos gitárosnál mindig van tartalék hangszer, így Ibanez letéve, és előkerült a jó öreg ARIA gityó. Kicsit öreg, kicsit könnyen elhangolódik, de legalább van. Bár András azért annyira nem volt boldog, főleg miután kiderült, hogy a tartalék húrok otthon maradtak. De mire való a koncertre kilátogató apuka és anyuka: hazamentek érte. (Itt jegyeznénk meg, hogy ezért cserébe a széles publikum előtt Bandi megígérte genetikai felmenőinek, – Krisztián tolmácsolásában – hogy egy hétig mosogat otthon. Számon fogjuk kérni rajta, az biztos). tovább…

November közepe, irány Szentes. Ködös idő, lassan haladunk, így van idő a kocsiban beszélgetni. Fel is jön a téma az előttünk álló koncertről persze. Az előzőekhez mérve megbeszéltük, hogy 23 óra előtt bizony el nem kezdjük a zenét, hisz úgysincs ilyenkor még senki, Szentesen éjfél előtt a fű sem nő. tovább…

Ismét egy falunap az őszben, ezúttal Gádoroson. Sokadszorra utaztunk a szomszéd kistelepülésre, így már rutinosan készültünk a koncertre. Ami azonban rajtunk kívül álló okok miatt szokatlanul rövidre sikeredett.

Történt, hogy a másik orosházi zenekar, a Folkográfia legalább fél órás késéssel léphetett színpadra. És mivel ők is élőben játszanak, így bizony idő kellett a beszerelésre, és a koncertjük végén a lepakolásra. Ez a csúszás ekkorra már több mint 50 perc volt, azonban ott toporgott a feljáróban a “nagysikerű Josh és Jutta”. (Bár be kell valljuk, előtte fogalmunk sem volt, kiket takar ez a név. De őszinték leszünk: nem is volt kár érte). tovább…