Mindig mikor “megnyerem” a szentesi bulik beszámolójának elkészítését, eszembe jut a költői kérdés: mit lehetne mégis még írni ezekről a banzájokról??? Azt is lehetne mondani – stílszerűen inkább írni – , hogy ugyanarra a koreográfiára készül minden alkalom a Buffalóban: mi játszunk, ti meg jól érzitek magatokat és ebből a csodás találkozásból hatalmas nagy buli kerekedik, kivétel nélkül.

Ebben a klubban mindig teltház van (klikk a képre)

Ha bővebben akarok fogalmazni, akkor talán annyival lehet kiegészíteni a szitut, hogy a kezdésnél családiasabb hangulatban telik az idő, eltelik 30 perc, és nem hogy a tánctéren, de már az asztalok tetején sincs hely – bár a Buffalóban már az asztalok teteje is bőven a tánctérnek felel meg… 🙂 tovább…

Immár második alkalommal tettük tiszteletünket Orosházán a Végső Állomásban. Az ottani első fellépésünkön (egy kis emlékeztető ITT) azzal kellett megbirkóznia a zenekarnak és a megjelenteknek, hogy a bulit rögtön követő szombati nap hivatalosan is munkanap volt.

Nem voltak sokan, de legalább kevesen 🙂 (klikk a képre)

Most ez a “veszély” nem állt fenn, viszont az ünnepek közelsége – valamint egyes vélemények szerint a ballagásokéi is – ismét némi közönséghiányt okozott. Vagyis újfent nem voltunk olyan sokan, ám ez cseppet sem szegte a kedvét azoknak, akik mégis úgy döntöttek, hogy végigbuliznak egy estét velünk. tovább…

Szentessel kapcsolatban az alapsztori szinte minden esetben ugyanaz: mikor megérkezünk a Buffaloba, a személyzeten kívül alig van valaki. Ilyenkor legtöbbször azt a poén sütjük el, hogy “akkor ma bizony fizetett próba lesz”, közben tudjuk (vagy inkább gondoljuk), hogy ez csak átmeneti, mert az emberek előbb- utóbb úgyis megérkeznek.

Még egyszer, fent az asztalon... (klikk a képre)

Most sem volt ez tulajdonképpen másként, hiszen érkezésünkkor 4 ember üldögélt a krimóban és iszogatott, beszélgetett békésen. Krisztián ekkor megjegyezte, hogy ilyen kevesen még sosem voltak, úgyhogy elképzelhető, hogy ma tényleg megvalósul a fentebb említett poén tárgya. (Halkan megjegyzem, én emlékszem olyanra is, amikor 2 fő eszegetett a Buffaloban és mikor elkezdtünk behangolni, ők is leléptek, szóval nem a legutolsó buli kezdet volt a legnehezebb 🙂 tovább…

Március végén egy új helyszínt is meghódítottunk, ez pedig nem volt más, mint a szarvasi Fülbevaló Klub. Sofőrünk, Tóth Uram szerencsére képben volt, így gyakorlatilag a hely keresgélésével nem kellett foglalkozni. Időben érkeztünk, ami azt is jelentette, hogy a minket fogadó szervezőkön kívül még nem nagyon voltak érdeklődők a környéken – illetve akik voltak, még 1-2 kör sétára lettek kárhoztatva egészen addig amíg be nem pakoltunk 🙂 tovább…

Az ég a szentesi “kirándulásunkat” is alaposan megsiratta, ugyanis egész este szemerkélt az eső ezen a szombaton. Minket azonban ez sem tántoríthat el abban, hogy eljussunk az asztalon táncolás fellegvárába, vagyis Szentesre a Buffaloba!

Látkép az asztalról (klikk a képre)

Itt ugyan rögtön meglepetések is vártak minket, hiszen a First plakát sehol sem volt látható a krimó bejáratánál, és az előző néhány alkalommal megszokott “tömeg” sem volt még jelen, de mi már tudjuk: utóbbi minden esetben mulandó állapotnak bizonyul. tovább…