Ismét egy falunap az őszben, ezúttal Gádoroson. Sokadszorra utaztunk a szomszéd kistelepülésre, így már rutinosan készültünk a koncertre. Ami azonban rajtunk kívül álló okok miatt szokatlanul rövidre sikeredett.

Történt, hogy a másik orosházi zenekar, a Folkográfia legalább fél órás késéssel léphetett színpadra. És mivel ők is élőben játszanak, így bizony idő kellett a beszerelésre, és a koncertjük végén a lepakolásra. Ez a csúszás ekkorra már több mint 50 perc volt, azonban ott toporgott a feljáróban a “nagysikerű Josh és Jutta”. (Bár be kell valljuk, előtte fogalmunk sem volt, kiket takar ez a név. De őszinték leszünk: nem is volt kár érte). tovább…

Hideg, esős idő, tömeg az ANNO-ban mert mindenki behúzódik. És ennek folyományaként gomolygó cigifüst. Lassan már fűkaszával is vágni lehet időnként. De nem siránkozunk, a klubélet velejárója a füst, ez van.

Mi is történt az ANNO-ban szeptember 19-én? Minden szép és jó. Már az első pillanatban megtelt a tánctér és számunkra ismeretlen fiatalok kisebb hada futott be. (Na jó, nem mindenki volt ismeretlen). tovább…

Van annak némi bája, hogy az egy héttel korábbi 38 Celsius fokot követően egy héttel később mindössze 13-at mutatott a hőmérő. Ez a hideg, szeles idő pedig már Csorváson ért minket, a Piactéren.

A helyi gazdák jó kis programokat szerveztek egész napra, melynek zárása volt az esti zenés műsor. Előttünk Roy és Ádám nyomult egy gitárral, csörgővel és énekkel. Mit is mondjunk: szenzációsak és profik. Nagy tett ez a mai zenei világban, hisz zenekar nélkül, de mégis teljesen élőben játszottak. tovább…

Még szeptember elején esett meg velünk, hogy Algyőre hívtak koncertezni egy főzőversenyre. A meleg kedvez egy fesztiválnak, a kánikula néha előnyére válik, ám a hőségriadó semmiképpen nem. Pedig a késő délutáni oda úton 38 Celsius fokot mutatott a kocsi digitális hőmérője.

Ez aztán meg is látszott a helyszínen, hisz alig lézengett ember. Megértjük őket, nekünk is alig akaródzott kiszállni a légkondis utastérből. A döglesztő melegben aztán régi ismerősbe botlottunk, nevezetesen Pleskonics Andrásba, azaz Plesibe, aki a szegedi egyetemen rocktörit oktat. (Egyébként annál inkább öröm volt a találkozás, hisz nevezett orosházi születésű). Ezen a napon Plesi volt a műsorvezető, ám neki sem volt sok sikere: a kevés ember is inkább az árnyékban lihegett, minthogy kijött volna a placcra. tovább…

Az utolsó két koncert tapasztalatait leszűrve – és miután Enikő is hazaért a finnektől -összedugtuk a fejünket. És úgy döntöttünk, hogy bevesszük állandó tagnak Berki Lillát, aki a felkérésre – nagy örömünkre – igent mondott.

A leányzó nem fog minden egyes koncerten velünk játszani a tanulmányai miatt, de a nagyobb bulikon már két énekesnőnk lesz, ez tuti. Erősen nyaggatjuk, hogy ugyan szedje már össze magát és írja meg az önéletrajzát, így hamarosan megunja, és elküldi, amit közzé is teszünk.

A többit pedig majd meglátjátok a koncerteken.